Miért nem bomlanak le a halottak? | Inspiratív Kalauz

A temetkezési szokások az égetések irányába mutatnak

A halottak valahogy nem bomlanak le!

2013. évben kezdte el a médiában intenzíven felütni a fejét az a hír, hogy a holtak nem bomlanak le, s a magyar nyelvű hírlapokban ez olyan 2016. évben lett felkapva leginkább. Hatásvadász cikkek ezrei láttak napvilágot, s az emberek mint érdekességet előszeretettel megosztották, de természetesen a mellékelt fotók és főcímek, ahogyan az lenni szokott, mindig nagyobb tömegeket ért el, mint valójában a cikkek tartalma 😉 Az emberek többsége tényállásszerűen adta tovább a hírt, hogy a halottak azért nem bomlanak le, mert sajnálatos módon egyre több, kizárólag mesterséges alapanyagokból készült ételeket fogyasztunk, rohanó világunkban. Nos kétségtelen, hogy a Föld jelenlegi felhozatalában egyre több egészségtelen alapanyag gördül ki a gyárakból, de ettől függetlenül a mai napig nincs egzakt, objektív bizonyítási pontja annak, hogy tényleg ettől nem bomlanak le a halottak, vagy csak sokkal nehezebben, sokkal hosszabb idő elteltével!

A mesterséges alapanyagokkal kapcsolatosan megjegyzem, hogy a média útján terjesztett alábbi mém tetszett nekem a legjobban, de ismétlem még egyszer objektív bizonyíték nincs rá: Do not eat a Big Mac — you will become a mummy!” azaz lefordíthatnám úgyis, ne egyed Amerika nemzeti eledelét, mert múmia lesz belőled 😛 Mellesleg egy teljesen hiteles cikk jelent meg azért annak vonatkozásában, hogy egy úriember 15-20 esztendővel ezelőtt vásárolt egy ilyen gyors kiszolgálású étkezdében  szendvicset, pontosabban kettőt. Az egyiket elfogyasztotta, a másikat a kabátja zsebébe helyezte. Az érdekesség csupán annyi volt, hogy igazából a szendvics állaga, kinézete, 15 év alatt semmit sem változott 😛 Marhára hitelessé teszi az a kép, amely mindenki számára megjelenhet, annyira igényes volt, hogy 20 évig a kabátjára se nézett? Se egy kimosás, zseb ürítés? 😀



Viccet félretéve a jelenség valóban tényállás, s tényleg egyre nagyobb terhet ró a temetkezési vállalkozásokra, hogy az emberi tetemek elbomlásának természetes rendje, meglehetősen felborult! De az ezt kiváltó okok mögött, nem bizonyított, hogy kizárólag a mesterséges ételek állnak.

Honnan jött annak elmélete, hogy a mesterséges alapanyagú ételek a ludasak?

Düsseldorfban tartottak egy konferenciát állítólag, ahol Dr. Werner Stolz nevű igazságügyi tudós adta elő tapasztalatait, hogy több mint 32 exhumálás során 20 esztendővel ezelőtti halottakat észlelt amelyek nem bomlottak le…

Teljes mértékben hiteltelen baromságnak tartom! Már csak azért is, mert azért egy tudományos fokozattal rendelkező egyedet, különböző tudományos szaklapok leközölnek, publikációit közzéteszik, stb. A szóban forgó Dr. Werner Stolz sehol nem lelhető fel. Érdekes egy tudós nem? De ami a legszebb, hogy a média által agyon reklámozott Düsseldorf konferenciáról sem lelhető fel semmilyen adat 😉

Ezzel a témával elméleti szinten foglalkozó berkekben, az alábbi lehetséges okokat vizsgálgatták, amelyek a tényállásszerű, természetellenes jelenség kiváltói lehetnek ;

  • környezetszennyezés, amelynek során jelentősen redukálódhatott azon baktériumok száma, amelyek a lebomlás folyamataiért felelősek
  • nagyon sok öregedésgátló és kozmetikai terméket használunk
  • az emberi testben túl sok tartósítószer halmozódik fel

Érdekes módon a média leginkább az utolsó elemet kapta fel, s ahogy fentebb írtam, tonnaszámra jelentek meg azok a cikkek, amelyek a különböző E jelzéssel ellátott mesterséges alapanyagok veszélyeire hívták fel a figyelmet, de persze mindegyik cikknél, ez a nem is létező Dr. Werner Stolz, és meg sem tartott Düsseldorf konferenciája állt, egyetlen referenciapontként 🙂 Érdekességként jegyzem meg, hogy azért Berlinben létezik egy Werner Stolz nevű úr, de legjobb tudomásom szerint nem rendelkezik doktori fokozattal, illetve a Linkedin féle profilja is teljesen másról árulkodik. Tény, hogy az egyetlen Werner Stolz bizony, inkább humánerőforrásban utazik 😀

Ha már egyszer cáfolom az egészet, mi alapján adtam a cikknek ezt a címet, s miért használtam tényállás kifejezést?

Azért mert a holtestek, a megszokotthoz képesti sokkal lassabb lebomlása, amely tényleges nehézségeket jelent a temetkezési vállalkozások számára, az nagyon is valós jelenség. Csak hát ennek a problémának a gyökere nem 2013-ra vezethető vissza, s nem is egy ostoba nem létező konferenciára, hanem ezeket a jeleket már 2003-ban tapasztalták a temetkezési vállalkozók, és a számomra jóval többet mondó Telegraph című portál is adott le ezzel a jelenséggel kapcsolatosan egy érdekes cikket, amely beszámolt azokról a nehézségekről, hogy ugyan a világ több pontján, de legnagyobb számban Németországban és Ausztriában levő temetkezési vállalkozásoknak jelent nagy fejfájást az, hogy egyre kevesebb a kapacitásuk. Ugyanis a hagyományos rendben, ha a test elbomlik, akkor akármennyire is fájdalmas kimondanunk, de a temetkező ipar számára, ez csupán egy újabb üzleti lehetőséget jelent, hiszen egy hely felszabadul. Szóval már a 2003-as években kialakult a helyhiány helyzete, pont ezért szépen, szofisztikáltan kezdték el terjeszteni az amúgy is sokkal higiénikusabb égetési metodikákat.

A 2003-as és 2008-as esztendőkből, sokkalta komolyabb és elgondolkodtatóbb okok kerültek elő, a fenti jelenségek magyarázatára, amelyekkel kapcsolatosan nagyobb valóságmagot érzékel a csöppet sem naiv agyam, no meg hát a források is sokkal nagyobb reputációval rendelkeznek; például gondolok itt a Die Zeit online folyóiratra, de hivatkozhatnék akár a Spiegel szintén érdekes és valós adatokat tartalmazó 2008. január 7.-i cikkére is!

A jelenség magyarázatára az alábbi logikus, és nem néphülyítő, vagy különböző kampányfogásokat kiszolgáló okok adhatnak választ;

  • a holttestekre adott műszálas ruhák
  • a nehéz tölgyfa és ólomkoporsók
  • időjárásbeli környezeti változások
  • alacsony nedvességtartalom

Álláspontom szerint az alacsony nedvességtartalom, jelentősen gátolja a lebontást végző baktériumok munkáját (40% alatti nedvesség tartalom). Egyes drágább koporsók, szinte már hermetikusan záródó szolgáltatást nyújtanak, amelynek következtében a természet törvényszerűségeinek megfelelően fellép az akut oxigénhiány, amely ugyancsak a lebontást végző baktériumok áldásos tevékenységének megakadályozásáért felelősek. Ezzel kapcsolatosan viszont nekem az a szerény véleményem, hogy nagy számban ilyenek nem fordulhatnak elő – persze lehet csupán Magyarország gazdasági helyzetéből indulok ki – de ezek a koporsók meglehetősen drágák, illetve a koporsó hermetikus záródási képességeire akkor lehet szükség, ha az elhunyt hihetetlen veszélyes vírusos megbetegedés áldozata lett.

Normális esetben egy lebomlási folyamat:

A test pusztulása szerkezeti szempontból a sejtek enzimjeinek, majd a hasnyálmirigy és a bél- illetve gyomorenzimek kiszabadulásával indul meg.  Ezzel szinte azonos időben a bél és a bőr, illetve a nyálkahártyák baktériumai gyors osztódásba kezdenek! Az Cl. wechii, az E. coli, valamint Streptococcusok, Staphylococcusok, Proteus törzsek a folyamat fő részesei. A lágy részek normális esetben 1 év alatt lebomlanak. Leggyorsabb a lebomlás a földfelszínen, lassabb a vízben és még lassabb a talajban. Ugyanakkor anaerob környezetben (oxigéntől elzárt, biokémiai folyamatok színtere) 6-8 évig is elhúzódhat a folyamat, vagy esetenként (mumifikáció) megáll valamelyik stádiumban. Ha mumifikáció nem történik,  20 év alatt a lágy részek teljesen megsemmisülnek. 6-8 év múlva a csontok a beivódott bomlástermékektől vörhenyesek, sima felszínűek. A hullaviaszosan átalakult csontok akár 20 esztendőig is ebben az állapotban maradhatnak. Mikroszkópos vizsgálattal a hullaviasz 50-100 évig detektálható még. 30-40 év fekvés után megkezdődik az ízületi végek felől a csontok elporladása, ami általában lassan halad előre. Mikroszkóppal vizsgálva mintegy 20 év után kezdődik meg a csont kristályos struktúrájának dezorganizációja.

Akármi is a kiváltó ok, de a jelenség megmutatkozik, s annak trendje is, hogy egyre többen választják az elégetés megoldását. 

inspirator