George Vlagos még elég fiatal, középiskolás volt, és Édesapja sikeres migrációjának köszönhetően, az Egyesült Államokban töltötte mindennapjait. John Vlagos egy görög bevándorló, aki kifejezetten a vállalkozását a kétkezű munkára alapozta a cipőiparban. Az Édesapa élete során szembesült azzal a ténnyel, hogy nagyon nehéz egy olyan üzleti szektorban nagyobb bevételekre szert tenni, ahol tulajdonképpen a bevételi lehetőségek korlátja, a saját testünk, szervezetünk, azaz kétkezű munkánk teherbíró képessége. Megjegyzendő, hogy John, cipők tisztítására adta a fejét Chicago, Illinois államában, valamint cipők készítésére.
John egyik nap elhatározta, ráadásul pont vasárnap – hisz a munka nemesít alapon -, hogy invitálja egy kis kétkezű munkára csemetéjét, aki tanulmányait még az iskolapadban koptatta. Az apa, úgy gondolta, nem árt ha fia szembesül a kétkezű munka nagy kihívásaival, és viszonylag csekély eredményével. Feltehetően az alapszándék az volt, hogy a látottak és tapasztaltak alapján, a gyermek még inkább belássa, hogy boldogulásának egyetlen kulcsa, ha szellemileg még tovább képzi magát, azaz tanul.
Az Édesapja terve, igencsak visszafelé sült el! De, ha ez nem így lenne, akkor most ez az érdekes sikertörténet sem lehetne itt.
George Vlagos sikeresen beiratkozott az egyetemre, is bár ez csak magyar vonatkozásban nevezhető sikernek, hiszen az Egyesült Államokban szinte alap, hogy mindenki egyetemre jár. Annak érdekében viszont, hogy egyetemi tanulmányait fedezni tudja, különböző munkákat is el kellett vállalnia, amelyek jórészt fizikai jellegű feladatokból álltak. Minden egyes munka, más és más kihívást jelentett, és cipőt igényelt. George rájött arra, hogy bármely cipőboltba is tér be, roppant nehéz, egy kimondottan adott munkának megfelelő, tehát specifikus cipőt találnia. Elhatározta, hogy elkészíti a saját cipőjét.
2010. augusztus 31.-én debütált Oak Street Bootmakers nevű vállalkozásával, mindenféle marketing, vagy online marketing alkalmazása nélkül. Az összes cipőt, amit készített, 24 óra leforgása alatt, értékesítette.
Amikor George az üzleti nap első órájában csakúgy érdekességként kiguglizta azt a keresőkifejezést, hogy ‘Oak Street Bootmakers’ igazából semmilyen találat nem volt rá és semmilyen másik weboldalról nem történt hivatkozás a saját Oak Street Bootmakers vállalkozásának hivatalos oldalára. Ahogy az üzleti napon belül haladt előre, és az általa legyártott speciálisabbnál is speciálisabb cipőit értékesítette, érdekes módon már, csakúgy magától az online aktivitás is elkezdődött, s az üzleti nap végére weboldalak tucatjai kezdtek el hivatkozni, amúgy a világ különböző pontjairól, különböző nyelveken, vállalkozásának weboldalára.
Ekként kezdett vélekedni a sikeressé vált ifjú vállalkozó: „Az emberek fotóznak magukról, miközben viselik az Oak Street-i cipőjüket. Hihetetlen – mondta . – Nem kell odamenni, és magam mondani. Az ügyfeleim, ezt maguktól megteszik.”
George Vlagos üzleti sikerének kulcsa: a divatblogok növekvő népszerűsége, és az amerikai férfiak különböző divat és alkalmazhatósági igények iránti fellendülése, amelyek központjában természetesen a cipők is szerepeltek. Tervei a klasszikusok, mint a csizmák, de fantáziája nagyon széleskörű és az általa készített cipők nagyon sok kihívásnak megfelelnek.
Itt ezen a retro jellegű fotón, épp cipőkészítés közben az Édesapja, John Vlagos látható! Minden Oak Street cipőt és csizmát kézzel készítettnek az Egyesült Államokban, több mint 20 éves tapasztalattal rendelkező cipészekkel. A legmagasabb színvonalú termelést olyan cipők hozzák létre, amelyek olyan tartósak, mint amennyire kényelmesek. Minden cipőpár, cserélhető külső talpakat használ, amelyek jellemzően formális lábbelik számára vannak fenntartva, hogy biztosítsák a kopás élettartamát. De vajon, hogy vélekedik John, fia több millió dolláros üzleti sikeréről? Még mindig az az első kérdése, George-hoz, hogy elfogod tudni adni a cipőket? De természetesen George életében, mégis Ő az első, amikor a fia kitalál valamit, rögtön támogatja, minden törekvésében.
Számomra a két ember, úgy értem apa és fia életútja között rögtön látszik a lényegi különbség. Az Édesapa szkeptikus, és sokszor beleesik abba a mókuskerék hibába, amiben nagyon sokan, hogy az a megélhetés alapja, ha minél többet kitermelünk két kezünkkel. Addig fiát, az optimizmus vezérli, és bele mer vágni, a fantáziája diktált ösvényekbe is 😉