A hatályos Polgári Perrendtartás (2016. évi cxxx. törvény) egy súlyos hibájával, ha úgy tetszik abuzálást megteremtő eljárásjogi kiskapujával kapcsolatban több csatornán keresztül is érkeztek már visszajelzések. Egyesek már megkeresték a legnagyobb közjogi méltóságokat is. Az egészben persze az a vicc, ahhoz, hogy közjogi méltóságokról beszélhessünk, egy tiszta közjogi rendszerre lenne szükség, amely Alaptörvényünk születési körülményeinek defektje miatt nem igazán van jelen, no de ezt a „részletkérdést” most ugorjuk át 😀
Mi ez az abuzálási lehetőség?!
Nos egy – két leleményes jogi szakvizsgával rendelkező ember, rájött arra, hogy a jogalkotói munka hibáját miképpen is tudja a saját hasznára hajtani. Ez a jogalkotói hiba pedig a Polgári Perrendtartásról szóló törvény ügyvédkényszer fogalmán keresztül közelíthető meg. Ügye a hatályos perrendtartás alapján elmondhatjuk, hogy alapértelmezetten minden polgári jogi ügy a Törvényszék előtt zajlik, kivéve azokat az eseteket, amelyekben a törvény kivételt tesz. Törvényszéki szakban viszont az ügyvédkényszer, a perbeli pozíciónktól teljesen függetlenül (tehát felperesek vagyunk, mint pert kezdeményezők, vagy alperesek mint bírósági eljárás alá helyezettek) fennáll. Nagyon sok olyan per létezik amely már elsőfokon is a Törvényszék előtt zajlik. A személyiségi jogsértést megállapító perek, amelyekhez sérelemdíj is kapcsolható, például kimondottan a Törvényszék előtt zajlik.
Mondhatnánk nemes egyszerűséggel azt, hogy nem olyan nagy probléma ez, hiszen létezik a pártfogó ügyvédek fogalma is. Igen ám, de erről nem árt tudni, hogy nagyon komoly jogszabályi feltételei vannak annak, hogy ki élhet pártfogói ügyvéd segítséggel és ki nem. A pártfogói ügyvédek alkalmazhatóságának állampolgárok mint alanyok számára való jogosultságának jogszabályi feltételeit a 2003. évi LXXX. törvény a jogi segítségnyújtásról rendezi, s bizony nem olyan rózsás a helyzet, hiszen a jogalkotó kizárólag a legszegényebb, mondhatni hajléktalanok szintjén élő emberekre gondoltak, leszámítva azt, hogy a megállapító eljáráshoz lakcímkártyára szükség lesz.
Az 5. § (1) bekezdését pont a 2017. évi cxxx. törvény 51. a) részénél módosították, amely a 2016. évi cxxx. törvény, tehát polgári perrendtartásról szóló törvény hatálybalépésével összefüggő módosításokat tartalmazza, s így szól:
„A jogi szolgáltatás díját a fél helyett az állam viseli, ha a fél rendelkezésre álló havi nettó jövedelme (munkabére, nyugdíja, egyéb rendszeres pénzbeli juttatása), nem haladja meg az öregségi teljes nyugdíj mindenkori legkisebb összegét (a továbbiakban: nyugdíjminimum), vagyona pedig – a 9. §-ban foglaltak figyelembevételével – nincs.”
Látható tehát, hogy elég kevés az az ember akinek a havi keresete csak a nyugdíjminimumot éri el, amikor még a minimálbértől is majdnem éhen lehet halni!
Tegyük fel azonban, hogy jogosultak vagyunk a pártfogói ügyvéd igénybevételére! Ebben az esetben is számolunk kell a jelenlegi Polgári Perrendtartás, egy Hirosimával és Nagaszakival is felérő nukleáris katasztrófájával. Ugyanis a pártfogó ügyvédeket biztosítoknál nemcsak a szándék hiányával szokott probléma lenni, hanem bizony az erőforrás hiányával is… A szándék az mondjuk mellőzhető, maximum magasról tesz majd az ügyedre, de ha a jogosultságod fennáll akkor a törvény erejénél fogva kirendelik. De az erőforrás már más kérdés…
Képzeljünk el egy szituációt, s ezzel szeretném szemléltetni a hatályos Polgári Perrendtartás nukleáris katasztrófáját: mi van akkor, ha egy unatkozó jogi szakvizsgával rendelkező (általános nevükön ügyvéd) 100 pert is a nyakadba sóz, s mondjuk személyiségi jogi pert, Törvényszéki szakaszba illőt?
Belátható, hogy a hatályos Pp. által bevezetett ügyvédkényszer miatt, még ha alperes is vagy, akkor is ügyvédet kell megbíznod, ellenkező esetben bármi amit mondasz a Bíróságon joghatás kiváltására nem lesz alkalmas. Tehát ha egy teljesen egyszerű ügyed van, mert egy idióta azzal perelt be Téged, hogy Te azt mondtad rá, „böszme” vagy éppenséggel „sárga szemű” és ezért követel rajtad 10 milliárd forintot, amely teljesen egyértelmű, hogy a bagatel sérelemdíjas ügyek közé tartozik, s már csak a Kúriai bölcselet alapján is elutasítanák, de Neked nincs ügyvédre pénzed, ugyanakkor pártfogó ügyvéded sem lehet, mivel védekezni nem tudsz, a Bíróság egészen egyszerűen a felperes beadványára kiállít egy meghagyást, és már végre is hajthatóvá válik… Ilyen ország, mint Magyarország nincs több a világon, ahol a jogalkotási fázis az ilyen valóban súlyos dolgokra magasról tesz, s hagyna emberek tucatjait teljesen védtelenül mészáros székre juttatni!
Tényleg luxus a Pp.-be beépíteni annyit, hogyha kéri az alperes akkor mondjuk a büntető eljárásokhoz hasonlóan rendeljenek ki számára hivatalból egy ügyvédet? Ha meg az alperes megnyeri a pert, akkor még fizetnie sem kellene… ez így lenne korrekt!
Teljesen őszintén gondoljunk bele, ha nem vagy jogosult a pártfogó ügyvédre, vagy ugyan jogosult vagy, de már a 100. pert rakják a nyakadba és pártfogó ügyvédre nem lesz erőforrás, akkor azért még ha havi 120.000 Ft is a különböző támogatásokból lévő büdzséd, egyszerre elindított 30 ügyedre sem fogsz tudni ügyvédet szerezni, mert például egy személyiségi jogi pernél, egy ügyvéd ha nem is kell csinálnia semmit, már azzal nyit, hogy 100.000 Ft összeget kér… 30×100.000 Ft vagy 100×100.000 Ft és ha nem tudsz mit csinálni akkor a sok sok bírósági meghagyásokkal szépen bármelyik ügyvéd vagy tehetősebb peres fél, szépen megszerezheti az ingatlanjaidat egy – egy végrehajtási eljárás során.