Nincs nap, hogy ne botlanék bele egy – egy olyan információs csatornába, mint például online fórum, ahol ne vetnék fel témaként a magánszemélyek közötti ajándékozás kérdéskörét. Egyes híroldalak képesek ebből a témából politikai kérdést is csinálni, bár meglátásom szerint ez másra nem jó, mint a tudatlanok hergelésére. A médiában szokás olyan hatásvadász cikkcímek kiötlése is, mint például „Nászajándék után adóhivatal?” de az ingerületi hatást kiváltó címek kitalálásában, nem szokott fantáziakorlát lenni 😀 Sokan szoktak érdeklődni abban a témában is, hogyha ajándék utalást kapnak valakitől, akkor az adóköteles -e vagy sem, illetőleg mi az az összeg ami már adóügyi vonatkozásban kötelezettséget jelent?! Jelen összeállításomban ehhez szeretnék informatív, és jogszabályilag precíz segítséget nyújtani.
Első nekifutásra, kezdjük az alapfogalmak definiálásával!
Meg kell különböztetnünk az ingóság és az ingatlan fogalmát. Legjobb ha mindig a jogszabályok értelmező rendelkezéseiből indulunk ki. Ezt azért tartom fontosnak, mert egy fogalom, a társadalom tudatában teljesen másként értelmeződik, mint ami a jog nyelvezetén. A médiában fellelhető cikkek, akként nyilatkoznak a két fogalom megkülönböztetésének kérdéskörében, hogy rendszerint az ingatlan fogalmát definiálja a törvény, s mind az ami nem tartozik ide, az ingóság. Ez részben igaz is, bár egy – két dolog azért törvény által is megvan nevesítve, és kifejezetten az ingóságok közé sorolva.
Az ingóság fogalmát az illetéktörvényből tudjuk levezetni. Megjegyzem mindig az illetéktörvényből érdemes kiindulni, amikor valamilyen illetékfizetéssel kapcsolatos kérdéskörön törjük a fejünket. Az 1990. évi XCIII. törvény (azaz illetéktörvény, továbbiakban csak Itv.) a 102.§ (1) bekezdésének c) jogszabálypontján definiálja az ingóság fogalmát: „ingó: a fizetőeszköz, az értékpapír, a gazdálkodó szervezetben fennálló vagyoni betét, valamint mindaz, ami ingatlannak nem minősülő dolog;”
A pénz például mind valuta formájában (kézbe vehető bankjegy, papírpénz, fémpénz, materializált forma) mind, deviza formájában (a pénz elektronikus változata a banki tranzakciók, nyilvántartások során, tehát tulajdonképpen a pénz dematerializált alakja) az ingóságok fogalmi körébe tartozik. Pénz(fizetőeszköz) ajándékozásáról csak akkor beszélhetünk, ha az ajándékozott azt kapja meg ténylegesen (készpénzben vagy belföldi bankszámlájára). Ez viszont azért érdekes, mert ki az a balek, aki bankszámlájára fogad ilyen összeget, a fizikailag kézbe helyezett pénz, meg mennyire is lenne nyomon követhető? 😀
Érdemes megfigyelni, hogy az ingatlan fogalmát a jogszabályok értelmező rendelkezése szintén tartalmazza! Szerintem teljes mértékben igazam van akkor, amikor kijelentem azt, hogy senki nem születik úgy, hogy mindent tudna, ezért nem szégyen az, ha bizonyos alapfogalmakat, mondhatni az életünket működtető mesterséges Bibliából (jogszabályok gyűjteménye) elsajátítunk. Egy apró kitérőként szeretnék igazam indokolására két életszerű példát felhozni. Mind a Gyakori Kérdések nevű, igen nagy reputációval rendelkező oldalon, mind a Jogi Fórum nevű kevésbé sem kisebb hírnévnek örvendő fórumszerű platformon, jelent már meg az kérdésként, hogy például az autó az ingóság vagy ingatlan -e? A kérdező azért tette fel ezt a kérdést, mert álláspontja szerint az autó egy fizikai dolog, meg nem inoghat, és jogi felvilágosítást kért, hogy az önkormányzat az ügyében helyesen járt -e el, mert ha nem, akkor ment volna asztalt borogatni 🙂
Az ingatlan fogalmát jól leírja a már említett Itv. 102. § (1) bekezdésének b) pontja: „a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog;” Ennek a logikai fonálnak a mentén, tehát 100% biztonsággal kimondhatjuk, hogy egy lakás, családi ház az bizony az ingatlan fogalmába tartozik. Érdekességként jegyzem meg, hogy pont ebből a fogalmi meghatározásból, egy téren álló szobrot is, az ingatlanok körébe sorolhatunk.
Meddig illetékmentes az ajándék?
Itt témakezdésnek rögtön a pénz utalásokat venném alapul, mert szemmel láthatóan ez szokta a legtöbb embert érdekelni. Gombamód szaporodnak ugyanis a nyugati kultúrából, egyre inkább kelet felé is terjedő úgynevezett „donate” lehetőséggel élők száma. Ez egy angol szó, s magyar megfelelője adományoz. A különböző online fizetőeszközök mint a PayPal és a társai, szintén tartalmazzák azokat a funkcionális lehetőségeket, hogy valaki karitatív jellegű tevékenységéért cserébe adományt kérjen, amely az esetek többségében, pénzek fogadását eredményezi! Csupán a rossz nyelvek és az irigykedők titulálják, általános jelleggel őket, digitális koldusnak. Az én álláspontom az, ha ismertet terjesztünk, azzal a társadalmat segítjük, s ez olyan karitatív jellegű, tehát önzetlen tevékenység, amelyért ha adomány érkezik cserébe, nem igazán illő digitális koldulásként aposztrofálni.
Már egyáltalán, amiért foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel, hogy kell -e illetéket fizetni az ajándékozott ingóságok után, azt valójában az Itv. 11.§ (1) bekezdésének b) jogszabályhely pontja indukálja, azzal, hogy kimondja: „Az ajándékozási illeték tárgya: ingó ajándékozása”. Persze egyéb jogszabályhely pontjai ugyanúgy az ingatlant és egyéb vagyoni értékű jogokat is az ajándékozási illeték tárgyába helyez!
Ingó ajándékozása során, akkor mi az illetékfizetési kötelezettség feltétele?!
Az Itv. 11.§(2) bekezdése egyértelművé teszi a helyzetet: „Az (1) bekezdésben felsorolt ajándékozás csak akkor esik ajándékozási illeték alá, ha arról okiratot állítottak ki, vagy ingó ajándékozása esetén okirat kiállítása ugyan nem történt, de az egy megajándékozottnak jutó ingó forgalmi értéke a 150 000 forintot meghaladja.”
Nemes egyszerűséggel ez azt jelenti, hogy ha ajándék utalásban részesülsz, maximum 150.000 forint értékben, akkor nincs illetékfizetési kötelezettséged! Illetve ha bármilyen, ingóságot kapsz ajándékba 150.000 forint értékben, vagy az alatt, akkor szintén semmilyen illetékfizetési kötelezettséged nincs.
A nászajándékok kérdésköre!
Ahogy jeleztem a cikkemben, a média előszeretettel szereti ezt a témát felkapni. Szoktak azzal riogatni, hogy nem árt házasság előtt a nászajándékok tekintetében, így meg úgy ügyvédhez menni, nehogy bajunk legyen már esetleg a NAV kereszteshadjárataiból. Nem mintha nem tudnánk, hogy a NAV is inkább politikai eszköz, de ebbe most ne menjünk bele 😉 A nászajándékok témájában azért érdemes mindig a fent hivatkozott Itv. 11.§(2) bekezdés pontos meghatározásához ragaszkodni. A törvény ugyanis akként rendelkezik, hogy akkor kell illetéket fizetni, hogyha „az egy megajándékozottnak jutó ingó forgalmi értéke a 150 000 forintot meghaladja.” No de egy nászajándék az nem egy főnek szól, hanem a turbékoló párnak 😛 A nászajándék főnévi fogalmi definíciójából ugyanis ez következik: „az esküvőre meghívott vendégek által adott ajándék a házasulók számára.” Ez viszont annyi darab nászajándéknak minősül, ahány darab vendég van. Azaz az illetékfizetési kötelezettség feltételét csak az teremti meg, ha egy darab ajándékozótól kapott ingóság értéke meghaladja a 150 ezer forintot, ami a gyakorlatban viszont azt jelenti, hogy X vendégnek a házasulók részére 300.001 forintot kell adnia, mert akkor teremtődik meg az egy megajándékozottnak jutó ingó forgalmi értékének, már illetékfizetési kötelezettséget is jelentő jogszabályi feltétele!
A nászajándék témájában felhívnám még a figyelmet, egy jogi lehetőségre, amely az Itv. területi hatályából ered 🙂 Az Itv. Magyarország területére terjed ki, melyből az következik, hogy nem kell ajándékozási illetéket fizetni, ha a megajándékozott külföldön jut ingó vagyontárgyhoz (a magyarországi hasznosítási célú gépjármű, illetve a magyarországi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság vagyoni betétje kivételével).
Mindent összevetve én úgy gondolom a nászajándékok témájában, hogyha figyelembe vesszük azt a számszaki tényállást, hogy Magyarország népességére is igaz, hogy az szegények jóval nagyobb számban vannak, mint a gazdagok, én nem hinném, hogy a többség pont a házasságuk kapcsán olyan nagy mákkal rendelkezne, hogy a vendégektől fejenként >150.000 forint értékű ingóságot kapnának. Sőt a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a házasodók mindenféle hülyeséget kapnak (edények, tányérok, stb.) amiből aztán annyi kacat gyűlik össze nekik, hogy a lakásukba – jobb esetben – a magyarországi létformához viszonyítva inkább albérletükbe, a sok hasztalanságtól el sem férnek 😀 Szóval, akkor a népi hisztériát kissé elhessegetve kiket fog érinteni leginkább a nászajándékok adózási kötelezettsége? Leginkább azokat a házasulókat, akiknek a baráti körei is pont ugyanolyan mint ők maguk, tehát gazdagok 🙂 Őket meg nem igazán érdekli a befizetendő adó, illetve, inkább kinéznek egy tömeges körutazást maguknak valahol külföldön, s akár máris az ajándékok jelentős része, még csak adózás hatálya alá sem esik 😛
Amennyiben az illetékfizetés komplex jogszabályi feltételei mégis fennállnának!
Az ajándékozás az Itv. hatálya alá esik és a törvényben szabályozott mentességi okok egyike sem áll fenn, úgy illetékfizetési kötelezettség keletkezik és az illeték alapja – főszabály szerint – a megszerzett vagyon tiszta értéke aminek az alapja az Itv. 13. § (1) bekezdése.
Az ajándékozási illeték általános mértéke az ajándék tiszta értéke után 18 %, lakástulajdon, illetve ahhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog ingyenes megszerzése esetén pedig 9%, ez következik az Itv. 12. § (1)-(2) bekezdéseiből:
„(1) Az öröklési és az ajándékozási illeték általános mértéke – ha e törvény másként nem rendelkezik – az egy-egy örökösnek, hagyományosnak juttatott örökség és a megajándékozottnak juttatott ajándék tiszta értéke után 18%.
(2) A lakástulajdon és a lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog ingyenes szerzése esetén az öröklési és ajándékozási illeték mértéke 9%.”
Gépjármű és pótkocsi tulajdonjogának, vagyoni értékű jogának ajándékozás útján történő megszerzése esetén speciális szabály érvényesül, az illeték mértéke a gépjármű és pótkocsi visszterhes vagyonátruházási illetékének a kétszerese, amihez a jogalapot az Itv. 12. § (4) bekezdése adja: „(4) Gépjármű, pótkocsi tulajdonjogának, vagyoni értékű jogának öröklése és ajándékozása esetén az illeték mértéke a gépjármű és pótkocsi visszterhes vagyonátruházási illetékének (24. §) kétszerese.”
A lehető legritkább esetben állnak be az illetékfizetési kötelezettség jogszabályi feltételei a nászajándékok témájában, figyelembe véve Magyarország lakosságának szinte létminimum alatti helyzetét (itt a számszakilag nagyobb arányt értem), mindemellett persze tisztában vagyok vele, Magyarország jobban teljesít 😀