Perbeli legitimáció hiánya | Inspiratív Kalauz

Perbeli legitimáció

Polgárjogi ügyeknél alapvetően felperesről és alperesről beszélhetünk. A fél fogalma körüli vitát mindenképpen a hatályos tételes jogszabályok alapján kell megoldani. E tekintetben a kollektív múltbeli bölcseletet támasztja alá, mind a nagyon régi 1911. évi I. törvény  (Polgári Perrendtartás) majd az azt követő 1952. évi III. törvény  (Polgári Perrendtartás), de a napjainkban hatályos és elég sok kritikát kapott 2016. évi CXXX. törvény (Polgári Perrendtartás) is.

A perbeli legitimáció lényegét, röviden szeretném összefoglalni, ezzel további támogatást, és közérthetőséget megteremteni mindazon cikkeim számára, amelyben hivatkoztam erre a kifejezésre, mint például a sokak által közkedvelt, és elég nagy számban továbbosztott A behajtó cégek és a végrehajtó közötti különbség című cikkemben is.



A perbeli legitimáció bizonyos esetekben lehet eljárásjogi kérdés is, amikor például a pert, csak jogszabály alapján arra feljogosított személy indíthatja meg. Az eljárásjogi részét részletesen azért nem kívánom ismertetni, mert itt egy perelőfeltételről van szó, azaz, hogy a pert az indítja -e, akit jogszabály erre feljogosít, illetőleg azzal szemben indítja -e meg, aki ellen jogszabály alapján a perindítás lehetséges. Ez tehát, egy olyan kérdéskör, amelyet a bíróságnak, amúgy is hivatalból kell vizsgálnia. Az eljárásjogi kérdésre visszavezethető legitimáció hiánya, a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását eredményezi.

A perbeli legitimációra szoktak úgyis hivatkozni, mint ügybeli legitimáció. Főszabályként tehát a perbeli legitimáció, egy anyagi jogi kérdés, amely a  fél és a per tárgya közötti anyagi jogi kapcsolatra vonatkozik, vagyis azt jelenti, hogy a felperest megilleti-e a keresettel érvényesített jog az alperessel szemben. Ez azért jelentős, mert ennek hiánya, mindenféleképpen a kereset érdemi elutasításához vezet, azaz a bíróság, határozat formájában ítéletet hoz. Egyébként pontosan ez az elméleti megközelítés vezetett oda, hogy az anyagi jogi legitimáció kérdése „kereshetőségi jogként” jelent meg a modern bírósági gyakorlatban. Lehet még egyszerűbben is meg lehet érteni a kereshetőségi jogot, ha azt mondjuk, hogy a keresettel fellépő felperes jogosult-e a perbeli igény érvényesítésére, a perképesség fogalmain kívül eső, alapvetően anyagi jogi kérdés, amely a fél és a per tárgya közötti anyagi jogi kapcsolatra: a félnek a vitában való anyagi jogi érdekeltségére vonatkozik!

Határozott álláspontom, hogy főleg a Ptk. szerinti engedményezéses eljárásoknál érdemes nagyon is vizsgálni a felperesi pozícióban levő perbeli legitimációját, a kereshetőségi jog jegyében. Az engedményezéses eljárás mindenféleképpen egy olyan folyamatot jelent, ahol kettő, vagy több fél, igazából egy adósalannyal kapcsolatos ügyletről rendelkezik (követeléskezelés átruházás) mely eljárásban beszélhetünk engedményezőről és engedményesről, aki a követeléskezelés jogát megszerzi.

Sokan szokták emlegetni, hogy az adósalanynak joga lehet az engedményezési szerződést megtekinteni! Nos a valóságban ennek nincs realitás alapja, az adósalany az engedményezési értesítőt kapja meg. Ez az engedményezési értesítő az, amely tulajdonképpen jognyilatkozati formában tanúsítja az engedményezési szerződés létezését. Az engedményezési szerződést bekérni, meglehet próbálni, de például bírósági eljárásnál sok jogalapja nincs, hiszen mind a régi Ptk. mind a hatályos Ptk. anyagi jogi szabályozása, az engedményezésre mint követeléskezelő átruházó jogügyletre, nem ír elő formakényszert (tehát a felek akár szóban is megállapodhatnak). Viszont az engedményezési szerződés bekérésének akkor lehet létjogosultsága, ha alapvetően probléma van, magával az engedményezési értesítővel, mert például és / vagy az engedményező valamint engedményes oldaláról nézve, nem jognyilatkozati lehetőséggel rendelkező felek írták alá. Ilyen esetben az engedményezési szerződés létezésének bizonyítéka megdőlt, s csak és kizárólag egy materializált formában rendelkezésre álló engedményezési szerződés lehet a bizonyíték a szerződés létrejöttére.

A 2014. március 15. , tehát hatályos Ptk. életbelépése után létrejött engedményezési szerződéseknél valamint engedményezési értesítőknél (mint jognyilatkozat) szintén tipikus hiba szokott lenni, hogy az engedményes nem tartja tiszteletben a kógens törvényi előírást, amelyet bizony a 2013. évi V. törvény (hatályos Ptk.) 6:193§ (2) bekezdése előír: A követelés átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és a követelés engedményezése szükséges. Az engedményezés az engedményező és az engedményes szerződése, amellyel az engedményes az engedményező helyébe lép.

Megfigyelt jelenség, hogy az engedményezési értesítők, előszeretettel, mint jognyilatkozat, az engedményes oldaláról, csupán a követeléskezelés jogának megszerzéséről értekezik, ugyanakkor a követelés alapjául szolgáló szerződéses jogviszony jogcímének megszerzésére, még egy egyszerű elfogadó nyilatkozatot sem állít ki. Az ilyen esetek szintén odavezetnek, hogy a felperes perbeli legitimációja (kereshetőségi jog) nem nyer bizonyítást, és a felperesi kereset érdemi elutasítását eredményezi.

Az adósalany szempontjából, hogy egy engedményezési szerződés érvényes -e vagy érvénytelen, annak boncolgatása álláspontom szerint egy ingoványos terület. Noha, a bírói mérlegelés függetlenségéből táplálkozva, voltak már olyan ítélkező bírók, akik ennek teret engedtek… ugyanakkor egyelőre még a felgyülemlett tapasztalatok azt mutatják, hogy az adósalany vonatkozásában egy engedményezési szerződés meglehetősen absztrakt jogügylet, tehát igazából az adósalany az engedményezési szerződésnek nem alanya, ezért nem is vitathatná egy engedményezési szerződés érvényességét vagy érvénytelenségét. Éppen ezért, a lehető legjobb hozzáállás, amikor a perbeli legitimációt (kereshetőségi jog) vizsgáljuk, mondjuk egy engedményezési szerződés kapcsán az az, hogy nem érvényességre, vagy érvénytelenségre térünk ki, hanem egészen egyszerűen arra, hogy az engedményezési szerződés, egyáltalán jogdogmatikailag létezhet -e vagy sem.  A fenti példában amikor hivatkoztam a Ptk. 6:193§ (2) bekezdésére és kiemeltem, hogy sok esetben az engedményezési értesítők nem tartalmazzák a követelés alapjául szolgáló szerződéses jogviszony jogcímének megszerzését, igazából pont az engedményezési szerződés nem létezését bizonyítja jogdogmatikai szempontból.

 

inspirator