Kúria döntései | Inspiratív Kalauz

Egy megalapozott választási kifogás igaz története

Cikkemben mint mindig, némi ismeretet is szeretnék átadni. Most kifejezetten a jog területéről csemegéznék, és elviekben értekeznék a bírói függetlenségről, valamint az Igazságügyi Minisztérium által a 2018. év vége felé, egészen pontosan 2018. november 6. átadott T/3353. számú törvényjavaslatáról, amely tulajdonképpen egy demokratikus államrend végérvényes felszámolásának kezdeti, meghatározó lépése. Igazából cikkemet, a Kúria Kvk.II.37.515/2019/2. számú határozatán keresztül szeretném prezentálni, amely határozat már – már közigazgatási területen, az utolsó, valóban demokratikus, és állami kontrolltól független határozatai közé tartozik, tekintettel arra, hogy vészesen közeleg a 2020. január 1. amikor is a közigazgatási ügyek elbírálásának független folyamata, végleg elenyész, és szinte minden a Magyar Kormány felügyelete alá kerül – amely mint tudjuk 2030-ig tervez, gyakorlatilag a vezér személyét sem véka alá rejtve.

Ejtsünk pár szót, a bírói függetlenségről!

Határozott álláspontom, hogy amikor a bírói mérlegelés függetlenségéről beszélünk, akkor az egyik legkövetendőbb ösvény kellene, hogy legyen: A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak. Ezt egyébként még a teljesen illegitim – jogfolytonosság nélküli – Alaptörvényünk (Magyarország Alaptörvénye) 26. cikk (1) bekezdése is kimondja: A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak. A bírákat tisztségükből csak sarkalatos törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet.” Az Alaptörvény tekintetében a Parlament eljárásjogi szabálytalanságokat követett el, véli Sólyom László volt köztársasági elnök, az alkotmányjogász Kolláth György szerint ez felveti az alkotmány közjogi érvénytelenségét.

 



Az 1869. évi IV. törvénycikk értekezett a bírói hatalom gyakorlásáról. Ennek a törvénycikknek most, ha jól számolom a 150. évfordulója van. Feltételezem az akkori törvényhozók, most eme napokban, amikor hallani lehetett Dr. Kövér László (házelnök) eszmefuttatásait, elkezdtek forogni a sírjukban!

Dr. Kövér László, házelnök úr szavai:

…mindenféle kificamított államelméletekkel szemben a bírói kar nem külső tartozéka, hanem belső alkotóeleme az államnak, a bírói hatalom maga az államhatalom egyik megnyilvánulása, amelynek sorsában mindig osztozik…

Nem csoda, hogy a Fidesz tagjaként, ilyen és ehhez hasonló szavakat hangoztat, Dr. Kövér László a Parlamentben, hiszen jelenleg már az IDEOLÓGIA a köznép tudatába való építésének folyamata zajlik, amely szoros összefüggésben van az Igazságügyi Minisztérium a fentiekben már hivatkozott T/3353. számú törvényjavaslatával, amelyet, a meglehetősen sajátságos, és a mindig politikai irányzatnak megfelelő keresztény értékrendeket valló, Dr. Semjén Zsolt, miniszter-elnök helyettes nyújtott be, s ahol az ügy előadója, egyébként a fejbólogató, amúgy szinte mindent mindig gondolkodás nélkül aláíró Dr. Trócsányi László, igazságügyi miniszter úr volt, s amelynek a kimenete lett gyakorlatilag a 2018. évi CXXXI. törvény, ami hatályba vezetése, ahogyan a 25.§ -ban is hivatkozik, 2020. január 1. lesz!

A 2018. évi CXXXI. törvény lényege, avagy SZÉP JÓ REGGELT!

Jelenleg még a közigazgatási bírósági eljárás menetét a Kp. azaz a közigazgatási perrendtartás szabályozza (2017. évi I. törvény). Valójában az antidemokratikus modellre épülő 2020. január 1.-jével hatályba lépő 2018. évi CXXXI. törvény és az ezzel relevánsak (hiszen ez jórészt az átmenetei szabályozást tartalmazza) a Kp.-t hivatott felváltani, tehát a 2018. évi CXXXI. törvény megértéséhez, pontosabban az abban foglalt szándékok helyes interpretálásának egyik legjobb módja, a komperálás a két törvény között!

A törvényjavaslat kétszintű közigazgatási bírósági szervezetet állít fel, amely a Közigazgatási Felsőbíróságból és nyolc közigazgatási törvényszékből áll. A közigazgatási törvényszékek illetékességi területe a közigazgatási perrendtartás szerinti kiemelt közigazgatási és munkaügyi bíróságokéhoz kapcsolódik, és kizárólag első fokon járnak el, így a korábbi járásbíróságival azonos szintről törvényszéki szintre emeli a közigazgatási bíráskodás első fokát. A Közigazgatási Felsőbíróság hatásköre részben jogorvoslati (fellebbezés és felülvizsgálat), kivételesen pedig elsőfokú, amely egyben utolsó fok is. Ez utóbbi kategóriába fognak tartozni azok az ügyek, amelyeket jelenleg a Kp. a Kúria elsőfokú eljárásaként definiál: (2017. évi I. törvény 7.§). Így különösen a normakontroll-eljárások, illetve speciális eljárásként a sikeres alkotmányjogi panaszt követően lefolytatandó eljárás (Kp. XX. fejezet), továbbá a választási eljárási törvény (Ve. – 2013. évi XXXVI. törvény) alapján az NVB döntéseivel és mulasztásaival kapcsolatos választási és a népszavazási jogviták jelentős része. A Közigazgatási Felsőbíróság székhelyeként Esztergomot határozza meg a javaslat. A közigazgatási törvényszékek besorolása a rendes bírósági szervezetben a törvényszéknek felel meg, a Közigazgatási Felsőbíróság pedig a Kúriával egy szinten jön létre.

Mi fogja tehát, 2020-tól az új közigazgatási bíróságokat ellenőrizni?

A T/3353. számú törvényjavaslat antidemokratikus jellegéből eredendően 2020-tól már nem a Bírói Kar fogja ellenőrizni, hanem maga a Kormány. Ennek a zseniális törvényjavaslatnak – amelynek megrendelése egyébként fentről jött – az a roppant informatív, egyébként az egész Magyarországot idiótának néző magyarázata, hogy a közigazgatási bíróságok új, 2020-tól bevezetett rendszere, azért lesz majd független, mert lehet majd a felelős minisztert kérdezni a parlamentben 😀

Hát kérem tisztelettel, ha van olyan hülye magyar, aki ezt benyalja, az elmúlt 10 esztendő politikai élettel kapcsolatos történéseinek függvényében, az meg is érdemli a sorsát 😛

Választási kifogás: egy valóban független bírósági szerv döntésének, utolsó hírmondója!

Cikkemben ígéretet tettem, hogy a Kvk.II.37.515/2019/2.számú Kúria végzésén keresztül fogom prezentálni tulajdonképpen a cikkem címét. Először is egy kicsit az ügyszámról! A jogi témákban annyira nem jártas embereknek sokszor az ügyszámok nem mondanak semmit. Ugyanakkor én ismerek olyan ügyvédet is, akinek jogi szakvizsgával együtt sem jelentenek semmit 😀

Az ügyszám jelentése mindenféleképpen választási kifogás, amelyet alátámaszt egyébként az OBHOrszágos Bírósági Hivatal által még 2014-ben kiadott utasítás is, amely a módosítások egységes szerkezetében 2018. július 1-jétől is hatályos: 17/2014. (XII. 23.) OBH utasítás. S eme jelzett OBH utasítás 77.§-án keresztül könnyen meglehet érteni a különböző bírósági ügyek, ügycsoportjait, s az alkalmazott betűkódok értelmezését is, amely jelen esetben a 77.§ (1) bekezdésének e) 7. pontja: Kvk. választási kifogás.

Miről szól a Kúria, Kvk.II.37.515/2019/2. számú végzése?

Az ítélet teljes anyaga : Kúria hivatalos oldaláról megtekinthető!

Tulajdonképpen, mint a felülvizsgálati eljárást lefolytató független bírósági szerv, lerántotta a leplet a Fidesz – KDNP választópolgárok megtévesztésére alkalmas cselekedeteiről! S, hogy az igen tisztelt Kedves Olvasó megértse, miért félelmetesen antidemokratikus a Közigazgatási perrendtartás (2017. évi I. törvény) átváltása 2020. január 1-jétől a cikkben elemzett 2018. évi CXXXI. törvényre és annak szellemi táplálkozására, ideológiájára, jelezném, hogy ha ez az ügy már az új rendszerben indult volna, akkor a Fidesz – KDNP választópolgárok megtévesztésére alkalmas cselekedete SOHA A BÜDÖS ÉLETBEN NEM LÁTHATOTT VOLNA NAPVILÁGOT!

A Kúria ítéletében szereplő 18., 19. és 21. és 23. pontját nagyon ajánlom átolvasásra, és némi elmélkedésre: A Kúria elsőként a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálhatóságához a kérelmező bírósági felülvizsgálat iránti eljárásban való érintettségét vizsgálta. E körben rögzítendő, hogy a felülvizsgálat olyan határozat ellen irányul, amely a kérelmező fellebbezését az érintettségének hiányában utasította el érdemi vizsgálat nélkül. A Kúria megítélése szerint az NVB határozatának jogszerűségi felülvizsgálatánál a kérelmező érintettsége szükségszerűen fennáll a fellebbező érintettségére tett megállapítás okán, ezért a bírósági felülvizsgálat kezdeményezéséből a kérelmező nem zárható ki.

A Kúria ezt követően az NVB határozatát érdemben felülvizsgálva a kérelmező fellebbezési eljárásban való érintettségének fennállását vizsgálta. A Kúria az érintettség fennállásának megítéléséhez a videófelvétel megtekintése után értékelte az abban látottakat, és azt állapította meg, hogy azon egy jelölő szervezethez (FIDESZ-KDNP) köthető aktivisták által, a 2019-es európai parlamenti választások kampányidőszakában folytatott olyan aláírásgyűjtő tevékenység látható, amelynek jogsértő voltát kellett a kifogás folytán megítélni.

A Kúria megítélése szerint abban az esetben, ha kampányidőszakban egy jelölő szervezet valamely választási eljárással összefüggő tevékenységének jogszerűségét egy másik, a kampányidőszakban nyilvántartásba vett jelölőszervezet sérelmezi, és felveti, hogy a jogsértő tevékenység következtében az adott jelölő szervezet előnyhöz juthat, akkor az érintettsége nem zárható ki a jogainak, vagy jogos érdekeinek sérelme hiányában. Kétségtelen az is, hogy amennyiben egy jelölő szervezet tevékenységéről azt állítják, hogy a választópolgárok megtévesztésére irányul, az kihathat a választással érintett többi jelölő szervezetre is, és megbonthatja a jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőséget.

Mindezek alapján megállapítható, hogy az NVB a kérelmező fellebbezése kapcsán az ügyben való érintettségét tévesen ítélte meg, annak hiányát jogsértően állapította meg a Ve. 221. § (1) bekezdése alapján.

Mit mond ki a Ve. 221.§ (1)? A választási bizottság elsőfokú határozata ellen az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet fellebbezést nyújthat be.

A Kúria ítéletének 25. pontja magyaráz el mindent

A Kúria a megtekintett videófelvétel alapján megállapította, hogy a FIDESZ-KDNP aktivistái által végzett aláírásgyűjtés – az aktivisták által előadottak, és az aláírásgyűjtő pulton látható felirat ellenére és a felvételen látható aláírásgyűjtésre szolgáló ívek alapján –  egyértelműen nem a 2019-es európai parlamenti választásokhoz szükséges ajánlások gyűjtésére irányult, mivel az aláírásgyűjtés nem Ve. 120-121. §-ai szerinti ajánlóíveken történt. A választópolgárok az elhangzott tájékoztatás ellenére aláírásukkal valójában nem a FIDESZ-KDNP jelöltállítását támogatták, ebből adódóan megállapítható, hogy a jelölő szervezet nevében eljáró személyek olyan tevékenységet folytattak, amely a választópolgárok megtévesztésére alkalmas volt. A Kúria megítélése szerint a választópolgárok megtévesztése pedig önmagában sérti a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás Ve. 2. § (1) bekezdése e) pontja szerinti alapelvét.

Az NVB – Nemzeti Választási Bizottság, szemmel láthatóan, mintha haza dolgozott volna!

Ugyan ha megtekintjük a Nemzeti Választási Bizottság delegált tagjainak a szerkezetét, akkor az lehet külső szemmel az objektív benyomásunk, hogy a tagok megválasztása demokratikus értékrend keretei között történtek, hiszen szemmel láthatóan nem mondható el, olyan igazságtalan kép, hogy az NVB tagjai, csak és kizárólag Fidesz delegált tagok lennének.

A tényállás a delegált tagok tekintetében:

Dr. Avarkeszi Dezső – Demokratikus Koalíció,
Dr. Bodolai László – Lehet Más a Politika Párt
Dr. Borbély Andrea – Jobbik Magyarországért Mozgalom
Dr. Fazekas Tamás – Párbeszéd Magyarországért Párt
Dr. Litresits András – Magyar Szocialista Párt
Dr. Lovas András – Kereszténydemokrata Néppárt
Dr. Sárhegyi Zoltán – Fidesz – Magyar Polgári Szövetség

A tényállás a választott tagok tekintetében:

A NVB elnöki pozícióját Dr. Rádi Péter, valamint az elnökhelyettesi pozíciót Dr. Bozsóki Éva tölti be. Az elnökhelyettes asszonya a Fidesz jogi koordinátora is volt 2010-ben, így csupán reménykedni lehet, hogy az NVB szellemiségéből azért nem a bozóki hangja szól” 😛 

További választott tagok:

  • Dr. Sasvári Róbert
  • Dr. Tóta Áronné dr. Zentai Ildikó
  • Dr. Fábián Adrián
  • Dr. Lugossy-Sági Krisztina
  • Dr. Szalay Tamás

A választott tagokat az önéletrajzukon keresztül közelebb is megismerhetjük, a H/12490. alapján, hiszen 9 esztendőre a tagok javaslatát Dr. Kövér László fogadta be. Többek között ebből a forrásból nyertem ki, Dr. Bozsóki Évával kapcsolatosan is a ténymegállapításom, miszerint a Fidesz jogi koordinátora volt.

Megmondom őszintén, én az önéletrajzok alapján Dr. Bozsóki Éván kívül senkit nem látok, akire a Fidesz közeliség ráhúzható lenne. Aztán persze lehet, csak mélyebben kellene kutakodni, de nem hiszem, hogy az ilyen ötletgyártásoknak értelme lenne. Aminek üzenetértéke van, az a fentiekben részletezett, Kúria Kvk.II.37.515/2019/2. számú végzése, amely rámutat arra, hogy KÜLÖNÖSEN A VÁLASZTÁSOKKAL KAPCSOLATOS KÉRDÉSKÖRÖKBEN a 2020. január 1-jétől a Közigazgatási perrendtartást felváltó törvény, amely gyakorlatilag a közigazgatási bíróságokat a Kormány hatálya alá helyezi (önkényes metodika, antidemokratikus elem) beláthatatlan következményekkel fog járni!

A magánszemélyek többsége úgy gondolhatja, hogy kit érdekelnek a közigazgatási ügyek, azok a magánszemélyekre (társadalom) mégis milyen kihatással lennének? Nos, elég jelentős kihatással, hiszen a Fidesz aláírok többsége benyalta azt, hogy szenzitív jellegű adataikat és aláírásaikat egy olyan ügyhöz adták, amiről objektív tudomásuk volt, ugyanakkor ahogy a Kúria ítélete is felvázolta a 26. pontjában, hogy …A Kúria megjegyzi, hogy a jelölő szervezeteket támogató, a jelölő szervezet iránt szimpátiát kifejező aláírásgyűjtés abban az esetben nem jogsértő, ha a választópolgár pontosan tudja, hogy aláírása milyen célt szolgál, és adatait milyen célból használják fel. Ha azonban a választópolgár e körülményekkel a jelölő szervezet megtévesztő magatartása miatt nincs tisztában, az jogsértő helyzetet eredményez...teljes mértékben fény derült arra, hogy a Fidesz szavazók be lettek csapva, nem kicsit, hanem nagyon!

A cikk kiegészítése:

Alkotmányjogi panasz érkezett be az Alkotmánybírósághoz a Kúria, jelen cikkben is ismertetett Kvk.II.37.515/2019/2. számú végzésével kapcsolatban. Az anonimizált alkotmányjogi panasz az Alkotmánybírósághoz mint első irat 2019. április 30. érkezett, tehát ez volt az előadó alkotmánybíróra szignálás napja. Az anonimizált indítvány ERRE A LINKRE KATTINTVA OLVASHATÓ, s ez egy PDF file.  Czine Ágnes, Hörcherné Marosi Ildikó, Juhász Imre, Pokol Béla, Stumpf István és Szívós Mária alkotmánybírók párhuzamos indokolást csatoltak. Az Alkotmánybíróság határozata ezen a linken, szintén PDF fájlban érhető el.  Az Alkotmánybíróság határozatában kijelentette, hogy a Kúria végzése Alaptörvény-ellenes ezért azt megsemmisítette.

Feltételezem itt az átlagpolgár csak annyit tud hozzátenni, hogy …hmmm lám lám, tud az Alkotmánybíróság gyorsan is dolgozni, ha akar… 😀

Érdemes azonban megvizsgálni a párhuzamos indokolást is 😉

Azon a sajnálatos tényálláson túl, hogy az Alkotmánybíróság – ugyanakkor érthető módon – megsemmisítette a Kúria Kvk.II.37.515/2019/2. számú végzését, érdemes belepillantani az Alkotmánybíróság fentiekben belinkelt IV/747/2019. számú határozatának indokolási részébe is. Azon az állásponton vagyok, hogy a bíróságok által kiadott érdemi határozatok esetén, nem csupán a rendelkező rész, vagy utasítás a lényeges, hanem az egész indokolási rész, amely valójában a kollektív bölcseletet táplálhatja.

A fentiekben említettem az alkotmánybírók nevét, akik párhuzamos indokolást is csatoltak. Írásaimban szeretek jogi ismeretet is átadni, ezért részletezem ennek fogalmát is. A párhuzamos indokolás fogalmi definícióját talán legjobban az 1001/2013. (II. 27.) AB TÜ határozat adja vissza. Ennek 27. pontja foglalkozik a különvélemény és a párhuzamos indokolással.

59.§ (4) A különvélemény az alkotmánybírónak a határozat rendelkező részéhez képest eltérő álláspontját, a párhuzamos indokolás az alkotmánybírónak a határozat indokolásához képest eltérő indokolását tartalmazza, terjedelme nem haladhatja meg a határozat terjedelmét.

S ennek témakörében azért utalnék

Dr. Czine Ágnes alkotmánybíró

határozatba foglalt 72. pontjára:

Véleményem szerint egy jelölő szervezettel szemben elengedhetetlen követelmény: az őt támogató választópolgárt pontosan tájékoztassa, hogy aláírása milyen célt szolgál, és adatait milyen célból használják fel. Úgy gondolom, hogy e szempontokat még kampányidőszakban sem lehet figyelmen kívül hagyni, még annak ellenére sem, hogy ilyenkor valóban felerősödik a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos védelme.

Szintén utalni kívánok 

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó alkotmánybíró

határozatba foglalt 74. pontjára:

„1. Álláspontom szerint a Kúria döntése – annak kimondásával, hogy az aláírásgyűjtők által előadottak és az aláírásgyűjtő pulton látható felirat megtévesztő volt a választópolgárok számára – nem korlátozta az indítványozók és a választók közötti kommunikációt [Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdés] a választási kampány időszakában. Ezzel összhangban nem értek egyet azzal a megállapítással sem, hogy a Kúria az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmét okozva „a törvényhozó akaratán túlterjeszkedve kiegészítette a Ve.-t”. A határozat indokolása nem tartalmazza azokat a mérlegelést igénylő szempontokat (a jogvita természete, az alkalmazandó eljárási
törvény rendelkezései, a felek által az adott ügyben előterjesztett kérelmek és észrevételek, az ügyben választ igénylő lényeges kérdések), amelyek alapján a testület eljutott a levont következtetésre.

2. Egyetértek a határozat indokolásával abban a tekintetben, hogy a bírósági eljárás akkor tekinthető tisztességesnek, méltányosnak és kiegyensúlyozottnak [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés], ha az érintettnek lehetősége van arra, hogy annak során kifejtse az álláspontját még a reformatórius hatáskörben meghozott, jogsértést
megállapító bírói döntés meghozatala előtt. Úgy vélem azonban, hogy az Alkotmánybíróságnak kizárólag ezen az alapon kellett volna megsemmisítenie a bírósági döntést, lehetőséget adva ezáltal egyrészt az indítványozónak arra, hogy a megismételt bírósági eljárásban adott esetben az Alaptörvény IX. cikk (1)
bekezdésével kapcsolatos érveit előadja, másrészt a Kúriának arra, hogy ezeket az érveket érdemben megvizsgálja.”   

Érdekes és tanulságos indokolással szolgált 

Dr. Juhász Imre alkotmánybíró 

határozatba foglalt 93. pontja:

Végezetül hangsúlyozni kívánom, hogy a Ve. 223. § (1) bekezdése speciálisan rugalmas szabályt alkalmaz a bírósági eljárás megindításának lehetséges módjai tekintetében, és a bírósági kézbesítés szabályai is speciálisak, amint arra „A választási eljárásban érvényesülő elektronikus kapcsolattartásról szóló 3/2017. (XI. 28.) KMK vélemény” is rámutat. A határozat Indokolása V. részének a fentiekkel ellentétes megállapításait így támogatni nem tudom.

Megemlíteném továbbá 

Dr. Pokol Béla alkotmánybíró 

határozatba foglalt 94. és 95. pontját:

Támogatom a határozat rendelkező részét, de az indokolás IV. részének 2. pontjához egy kiegészítést kívánok fűzni. Az alapjogokat ugyanis tényleg csak a törvény korlátozhatja, de a törvényeket a bírák mindig értelmezhetik. Így szűkített vagy bővített értelmezéssel e korlátozásokat érinthetik. Ez következik a bírói függetlenség
elvéből, mely e függetlenséget csak a törvényhez kötöttséggel együtt adja meg, de ez a kötöttség még magában foglalja a törvény értelmezésének szabadságát. Ez az értelmezési szabadság addig tart, amíg az értelmezett rendelkezés nyilvánvaló nyelvtani értelme már megálljt parancsol.

A jelen esetben azonban ezen az általános értelmezési korláton belül az Alkotmánybíróság a 3130/2018 (IV. 19.) AB határozatával a bírói jogértelmezésre egy további speciális bővítési korlátot állapított meg. Ebben a döntésében az alkotmánybírói testület a Ve. törvényi szabályozásában felsorolt korlátokat az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésére tekintettel zártnak minősítette, és deklarálta,
hogy jogértelmezéssel a bírák további korlátokat nem állapíthatnak meg. Mivel a Kúria a vizsgált döntésében ezt az AB-határozatot nem vette figyelembe, így a megsemmisítése indokolt, és helyesnek tekinthető.

Szívhez szóló pontja 

Dr. Stumpf István  alkotmánybíró 

határozatba foglalt 104. pontja:

A Kúria vizsgált ítélete – a többségi határozat indokolásának [IV.2.] állításával ellentétben – nem állapított meg tilalmat a jelölő szervezetek számára, hogy választási kampányban a jelöltállításon kívül más célra aláírást gyűjtsenek: „A Kúria megjegyzi, hogy a jelölő szervezeteket támogató, a jelölő szervezet iránt szimpátiát
kifejező aláírásgyűjtés abban az esetben nem jogsértő, ha a választópolgár pontosan tudja, hogy aláírása milyen célt szolgál, és adatait milyen célból használják fel” (Kv. [26] bekezdés). Ebben az összefüggésben nem állítható tehát megalapozottan, hogy
a Kúria végzése „önkényesen olyan tilalmat tulajdonított a Ve-nek, amely abban nem szerepel”. Erre figyelemmel a többségi határozatnak az a következtetése [IV.3.] sem tartható, hogy a Kúria végzése, mivel „a már kifejtettek szerint a törvényhozó akaratán
túlterjeszkedve kiegészítette a Ve.-t”, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését is megsértette volna.

Dr. Szívós Mária alkotmánybíró 116. pontja:

Ugyanakkor álláspontom szerint a konkrét ügyben a Kúria a rendelkezésre álló bizonyítékból (nevezetesen videofelvételből) olyan – téves, a valóságnak nem megfelelő – következtetéseket vont le, melyek abból nem következnek, nem is következhetnek. Ennek megfelelőn tehát a Kúria bizonyítékértékelő tevékenysége az
ügyre vonatkozóan helytelen eredményre vezetett, amely olyan súlyú jogsértés, ami már a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét jelenti.

Az indokolásokból sok minden tanulható, az ismeretekhez adható, bár Dr. Szívós Mária alkotmánybíró 116. pontja, talán inkább Dr. Kövér László számára lehet szívhez szóló 😛 Kicsit elfogultan elvakult, hiszen a videó megtekinthető volt mindenki számára, speciel én is láttam, s hát ügye, én nem vagyok vak. Igaz rám mondjuk az is igaz, hogy az Alaptörvényünk záró és vegyes rendelkezéseinek átolvasásakor sem vagyok elfogult, amely a jogalapot adja, vagy adná? 😀

 

 

inspirator