A felebaráti szeretetről, a felekezetekről

Úgy látszik nem telik el úgy nap, hogy a sors ne vágna a pofimba valamit, amiről bármiféle megerőltetés nélkül tudnék írni. Jelen cikkem a társadalom egésze számára lehet érdekes. Nem azt mondom, hogy értékes, mert pusztán egy olyan személyes tapasztalatomról fogok beszámolni, amit már az élet ösvényén haladva mindenki megtapasztalt a saját bőrén, aki nem most jött le a falvédőről.

Több ország pletyijében előfordult már, hogy jaj a vallás, és hasonló témák területén, Magyarországgal szinte nem lehet mit kezdeni, mert ez egy olyan kommunista ország, hogy itt aztán nyithatnak hitközösségeket, nem lehet vele semmire menni!

Személy szerint én úgy gondolom, ez egy marhaság! Semmi köze nem volt semmilyen politikai irányzatnak ahhoz, hogy Magyarország inkább realista legyen, mintsem vallásközpontú. Egészen egyszerűen az emberek többsége azért nem kér a felebaráti szeretetből és a felekezetek nyújtotta lehetőségekből, mert nagyon is helytállóak az olyan mondások, mint „Minden szentnek, maga felé hajlik a keze” vagy „Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen”.

No, de naturálisan honnan jött ennek a cikknek az ötlete épp most? Onnan, hogy a tegnapi nap során, online tartalomfejlesztések után barangoltam, érdekes témák után kutatva – hiszen egy jó blogoló nemcsak ír, hanem rengeteget olvas is – és belebotlottam az egyik felekezetnek a weboldalába. Nem kívánom megnevezni a felekezetet, mert semmilyen lejárató célzattal nem írom a cikket, illetve hát azért felvilágosítanék mindenkit róla, hogy a felebaráti nagy szeretetben,  a felekezetek kifejezetten imádnak pereskedni, megjegyzem csakúgy mint a szcientológusok, befűznek, aztán beperelnek, ahogy a „Kegyenc fegyenc” című vígjáték is nagyon jól megmondta 😉 Magam részéről meg egy olyan személyiségi jogi pernek nem kívánom kitenni magam, ahonnan nem jöhetek ki győztesen 🙂  Ugyanakkor általánosságban a felekezetekről, és hittérítő szerveződésekről véleményt alkothatok, s azt másokkal is megoszthatom 😀 Ígérem folytatom a történetem a Kedves Olvasóm számára, attól a ponttól, hogy ráakadtam egy felekezet weboldalára, de mielőtt ezt megtenném, amolyan érdekességként, hogy némi kultúrát is belecsempésszek cikkembe, szeretném a felebarát valamint a felekezet fogalmakat tisztázni.

A felebarát fogalmáról

Ez a szó a proximus latin szóból ered, s annyit jelent, hogy következő vagy legközelebbi embertárs azaz vicinus, tehát felebarát. Az Ószövetségben ugyanabba a kötelékbe (nemzetségbe, törzsbe) vagy ugyanazon közösségbe tartozó személy  honfitárs, katonatárs stb. de elsősorban  Izraelnek, az Istennel való szövetség révén együvé tartozó népnek a tagja. Tehát mindenféleképpen ebből a fogalomból arra asszociálhatunk, hogy egy önzetlenségen alapuló, meglehetősen humán beállítottságú közösség mondhatja el magáról, hogy a tagjai felebarátok.

A felekezet fogalmáról

A felekezet fogalmát a legjobban talán a vallás, a kereszténység, illetve a régebbi népies gondolatok mezsgyéjén lehetne precízen meghatározni. Akármelyik fogalmi leíráshoz is nyúlok, valahol emberek közösségéhez lyukadok ki.

Ügye a vallás, az olyan szűkebb közösséget takar, amely valamilyen tanítással (ismeretterjesztés), szervezett vallási egységgel bír.

Kifejezetten a keresztény felekezetekre jellemző, hogy igyekeznek egymással jó kapcsolatot fenntartani.

Az emberi közösség jelentése pedig, egy olyan szerkezethez vezet, amiről elmondhatjuk, hogy közös elvet valló és azonos érdekkörbe, vagy munkakörbe tartozó emberek csoportja.

A fenti fogalmak tisztázása után, akkor ugorjunk az „élményemhez”

Az Inspirátor blogommal kapcsolatban – önfényezés nélkül jegyzem meg, azért több tartalomfejlesztésem is van – pozitív visszajelzéseket kaptam, főként a Facebook közösségi hálózatából. Ez a naplóm viszonylag új felületnek számít, amelyen érdekes, és sokszor értékes témákat kívánok sugározni mindenféle üzleti koncepció nélkül, azoknak, akiket a témáim érdekelhetnek. Értelemszerűen mivel új a blog, így 2019. március 13. fele bátran kijelenthetem, hogy 1 hónapos sincs, s a Google annyira még nem térképezte fel, ami egyáltalán nem is meglepő, hiszen mint tudjuk a jó SEO alapja az idő, amely nekünk dolgozik. S attól függetlenül viszont, hogy célom kifejezetten a nyerészkedésmentes ismeretterjesztés, érthető, hogy egy blog esetében sem elég az, hogy a téma érdekes legyen, hiszen tudni kell azt fókuszba helyezni. Az, hogy a közösségi oldalakról rengeteg látogatást kap már ez a blog, az egy dolog, de természetesen a Google keresőből érkező releváns érdeklődések is hasznosak, hiszen ez segíti elő, hogy egyik ember a másiknak, a valóban érdekes, és hasznos információt megossza.

Úgy gondoltam a tegnapi nap folyamán, hogy bizony letesztelem ezt a nagy felebaráti fogalmat, hogy mégis a gyakorlatban mit jelenthet, illetve a felebarát fogalmára épülő emberi tényezőkön alapuló különböző szerveződések, mint amilyenek a szóban forgó felekezetek is, mennyire vannak összhangban működésüket tekintetve, eme nemes fogalommal. Megkérdeztem az egyik tisztelt felekezeti tagot, akinek az elérhetősége a honlapjukon publikálva volt, illetve akinek feladatkörébe tartozhat a honlap szerkesztése is, hogy esetleg kérhetnék -e egy valóban önzetlen alapú segítséget, amolyan „segíts, hogy segíthessek” tényállás alapján?! Mert hát végül is a blogomon keresztül, ha csak a jogi témák anyagait nézzük, szerintem segítek, nem kicsit, hanem nagyon.

Igazából egy rövid válasz érkezett, ami inkább egy kérdés volt. „Melyik felekezet tagja vagy?” Természetesen őszintén megválaszoltam a tényállásnak megfelelőt, hiszen egyáltalán sehol nem vagyok felekezeti tag. Ugyanakkor mégis azért ajánlottam számukra felvételre a blogom, mert ez egy személyes blog és ők ott kifejezetten személyes blogokat gyűjtöttek.

A szentfazék hamar összesítette elméjében az információkat, és értésemre adta, kizárólag felekezetekkel kapcsolatos információkat tesznek közzé. Gondoltam magamban, hát hogyne, ott a személyes blogoknál, persze, felekezeti információk vannak 😉

A legdurvább az egészben az volt, s ami miatt úgy döntöttem azért megírom az esetet, hogy miután ügye elutasított és szépen szofisztikáltan elküldött melegebb éghajlatra, azt mondta, bátorítani szeretne engem, hogy csatlakozzak valamelyik felekezethez. Leginkább persze olyan regionális felekezethez, amely hozzájuk tartozik 🙂 Azért ez így összességében az önzetlenség fogalmának, egy igen érdekes megközelítése nem? Tulajdonképpen nagyon egyszerűen megfogalmazván, azt üzeni, hogy teszek rád magasról és törekvéseidre, de azért ha lehetséges, csatlakozz és támogass bennünket, és terjeszd az igét 😉

Megjegyzem alapvetően nem is lenne ezzel semmi problémám, ha nem épp a felekezetek lényege lenne az ismeretterjesztés, s jelzem a pénz, a politika és az üzleti világ bugyraitól való mentesség. De mint tudjuk, illetve ahogyan a gyakorlati életben tapasztaljuk, ezek csak olyan szép fogalmak, amelyek mögé bújva, próbálják a társadalom előtt a hasznosságot mutatni, ugyanakkor a legtöbb felekezetnél kimutatható a cikk elején idézett mondások mindegyike, s az is, hogy valójában az érdekorientáltság, erre mondom én azt, hogy nyájführer, mindig egy emberhez kötődik 😛

A legtöbb felekezet ismérvei

• ha végiggöngyölítjük és kicsit nyomozunk a vezető iránt, rájöhetünk, hogy bizony egyetlen egy gazdasági formánál sem áll munkában, mégis szebb autója van, mint nekünk
• az üres frázisok pufogtatása mellett, hogy nem politizálnak, azért az általuk képzett ember tömeg, csak – csak megjelenik, támogatván valamelyik politikai irányzatot (támogatásért, jópénzért mindent alapon)
• önzetlen segítséget nem igen nyújt, segítséget akkor nyújt, ha érdeke fűződik hozzá
• esetükben az ismeretterjesztés inkább demagóg, népámító, semmint igazi tulajdonság, lételem
• imádják mosni az agyat

Ez a cikkem nem a vallásosság ellen, s nem is azon életmód ellen szól, hogy járjunk templomba. Az alaptörvényünk is kimondja, szabad vallásgyakorlat van, s ez alapján nem is lehet megítélni, vagy megkülönböztetni senkit. Én ugyan reális gondolkodású vagyok, de szerintem ezzel együtt semmi nem különböztet meg engem, egy vallásgyakorlótól. A vallásgyakorló azt mondja Isten, én meg azt mondom Energia. A kettő viszont ugyanaz, s mind a vallás, mind a tudomány azt mondja,  „porból lettünk, s porrá leszünk.”

Attól, hogy annyira nem gyakorlom, nem vagyok sem a templomba járás, sem a Biblia ellensége. Például a jogszabályokat, törvényeket, párhuzamba lehet állítani a Bibliával. A cél ugyanaz! Az emberek, a társadalom számára, értékálló viselkedésminták, normák, irányelvek biztosítása. A templomba járás meg kifejezetten hasznos is tud lenni, már abból az alapelvből is kiindulva, hogy az ember társas lény, s hát a templom például azonos érdeklődésű közösségeket egybekovácsolhat.

Mi, jelen cikkem igazi üzenete?

Modern világunk felekezeti, céljai, vezetői vagy vezetője, nem éppen Assisi Szent Ferenc attitűdjével bírnak 😉 Üzenetem még az is, hogy azért az emberi tényezőkkel való foglalatosság nagy üzlet ám, s ez már a régi világban is így volt, hiszen az Egyház és a Királyság kapcsolata, hogy is mondjam csak, nagyon romantikus volt. Az egyik a pénzt adta, a másik meg a humánerőforrást 😀 Én azt javaslom, hogy járj bátran hitet gyakorló közösségbe, de mindig láss tisztán és használd a nyakad feletti területet!