Úgy vélem senki sem fog velem vitába szállni akkor, amikor azt mondom, hogy korunk legnagyobb társadalmi problémája az, amikor egy pár szét rebben, de úgy, hogy az olasz kifejezésnek megfelelően, azért egy bambinót is világra hoztak. Mindenki számára a saját utóda a legfontosabb, hiszen saját öröklétét látja benne.
Valójában a válás intézményéről beszélek. A vallásosak számára, ez valamilyen templomban véghez vitt esemény, s hát az Úr, azért e tekintetben csak könyörtelen, hiszen azt kell megfogadniuk a vallásosoknak, hogy „amíg a halál el nem választ”. Az én logikai mércémmel mérve, azért ennek polgárjogi rendezése, csak szerencsésebb kivitelt eredményezhet, hiszen élni, ösztönszerűen szeretünk. Nem szeretném a cikkemben azt a témát elemezgetni, miért ilyen nagy a válások száma, a régebbi világ – akár csak Magyarország vonatkozásában – fellelhető statisztikai adataihoz képest. Az is egy komplex kérdéskör, hiszen részben lehetnek, társadalmi, részben pedig gazdasági okai is. Inkább abból szeretnék kiindulni, hogy azért a válás intézményét, csakúgy mint a házasodás intézményét, nem véletlenül emelték be az Alaptörvénybe. Az embereknek ehhez joguk van és pont.
Nem mindegy viszont, a gyermek, vagy gyermekek helyzete egy esetleges válás esetén. Nem közömbös, hogy a szülők, mire kényszerülnek, s milyen spirál részeivé válnak, amelynek keretében sokszor, csak a saját erőforrásaikat őrlik fel teljesen feleslegesen, és sok esetben még a saját gyermekük fejlődését is gátolják. A gyermekek a válás folyamatában, vagy az azutáni időszakban levő fejlődésének legnagyobb gátja, amikor a szülők a döntéseiket, úgy hozzák meg, hogy valójában a saját önös érdeküket helyezik a gyermek érdeke előterébe. Ez az a folyamat, amikor a gyermek egy értelmetlen, és teljesen felesleges háború eszközévé válik.
Mi lehet a megoldókulcs?
Nagyon úgy látom, hogy legyen szó akár polgárjogi vitáról – válás folyamata – de a legjobban akkor járhatnak a felek, ha objektív tanácsot kérnek, olyan emberektől, akik tulajdonképpen ezt az utat már végig járták, s valamilyen szinten sikert könyvelhettek el, már amennyire egyáltalán a válás intézményét sikernek lehet megélni. Válás esetén ugyanis – most itt persze csak a gyermekek sorsát nézem – nincs jó döntés, csak rossz és kevésbé rossz!
Bátran ajánlom mindenkinek megoldáskulcsként azt a szervezetet, vagyis egyesületi formát, amely az elmúlt években eleget tett le az asztalra ahhoz, hogy kivívja a társadalmi elismerést, s igen, akár ezt a cikket is tőlem, úgy, hogy nem is tud róla! Mert ez a nagy szó 😉 Amikor megemlítem az Apák az Igazságért Egyesület nevét, akkor rögtön szeretnék a bemutatásánál egy tévhitet is eloszlatni vele kapcsolatban, és egy kulcskérdésre választ adni.
Apák az Igazságért Egyesület
A tévhit eloszlatása!
Az egyesületet én már évek óta figyelem. Fogalmazhatok úgyis, hogy kívülről figyelem, ahogy sokak hitében, az űrlények a Földet. Bátran mondhatom azt is, hogy az alapítótagjain kívül, talán a leghitelesebben én tudok beszámolni tevékenységükről. Szeretném jelezni a Kedves Olvasóimnak, hogy az sem véletlen ám, hogy képelemként a nevük alá, mondjuk nem a hivatalos logóváltozatukat helyeztem, hanem a Google találatainál megjelenő képernyőfelvételt. Most ennek a cikknek, nem témája az online marketing, de nem tudom megállni, hogy annyi ismeretet ne adjak át, hogy a Google viszonylag ritka esetekben szokott egy doménről ennyi aloldalra egyszerre hivatkozni. Ezzel arra akarok kilyukadni, hogy egyébként a Google algoritmus szemében is, az egyesület, amúgy már több esztendeje üzemeltetett weboldala, megbízható, úgynevezett „authoritative” jelleget ölt! Ami azért érdekes, mert a látogatóik számára is, ez egy garanciát jelenthet, ugyanis érdekes és valóban értékes témákkal szoktak foglalkozni, amely a társadalom jó részének, és sajnos egyre nagyobb részének érdeklődési köre.
Sokan tévhitben vannak, az egyesület törekvéseivel kapcsolatban, ezért ezt feltétlen tisztázni kell, s javaslom koncentráljon mindenki alaposan, az egyesület nevére. A név nem azt sugallja, hogy apák igazságáért!!!!
Apák az Igazságért, s bizony a kettő megfogalmazás jelentése, igencsak eltér egymástól. Számszakilag az egyesület tagjai között, és az érdeklődők táborában az Édesapák száma magasabb, de egyáltalán nem zárja ki az Édesanyák tagságát sem, sőt invitáltak ők is!
Válasz a kulcskérdésre
Miért olyan sikeres az AI? Miért tudhat, annyi megnyert pert maga mögött? A válasz nagyon egyszerű, s ennek az oknak azért két forrása is van. Nem az Édesapa vagy Édesanya kívánságözönei, szívfájdalmai, alapján vizsgálja, és értékeli ki azon felek ügyeit, akik az egyesülettől segítséget kérnek! Na, vajon mit helyeznek előtérbe? Bingó! A kiskorú gyermek mindenkori objektív érdekét. Érdekességként mondom, hogy alapvetően ez a gyámhivatali taxonómia is, az már más kérdés, hogy vannak hatványozottan komplex ügyek, mint például a kapcsolattartás kérdésköre, ahol azért ha nagyon őszinték szeretnénk lenni, és objektíven kiértékelni, akkor a Gyermekvédelem eléggé improduktív tud lenni (talán pont ezért alkották meg a 2019. évi CXXVII. törvényt, amely szerint a gyermekkel való kapcsolattartásra vonatkozó határozatok végrehajtását 2020. március 1. napjától a gyámhatóság helyett a bíróság előtt lehet kezdeményezni) . De például nagyon sok esetben, ezeken a holtpontokon is, az AI elég jó hatásfokkal tudott segíteni. A másik forrás pedig ami szintén a sikereket szolgálja, hogy azért a tagok, megszerették azokat a dolgokat, amelyekkel évek óta foglalatoskodtak, s kialakult nagyon sok tagban már, a jog iránti tisztelet, és szeretet.
Amikor egy válófélben levő fél, az egyesülethez fordul segítségül, és az AI valamilyen formában bekapcsolódik a perbe – itt jegyzem meg, hogy a Polgári Perrendtartás régi verziója jóval nagyobb kényelmet nyújtott az egyesületek számára, a meghatalmazás témakörében – akkor a szülők kicsit úgy is érezhetik, mintha az AI mindkettejükkel szemben lépne fel, a gyermek javára. Pont ez az irányelv az, amely leginkább a gyermek érdekét szolgálja, s ez igazolja vissza, a nagyobb számú sikereket az ezzel releváns polgárjogi eljárásokban, vagy éppenséggel egy – egy ügy sikerre vitelét, kimondottan gyermekvédelmi témákban.
Mi az állandóan napirenden levő téma, az AI berkeiben?
A PAS! Ez nem más, mint a Parental Alienation Syndrome, azaz Szülői Elidegenítési Szindróma. Őszintén megmondom én csodálkozok azon, hogy csak a 2004 – 2005-ös esztendőktől kezdve bontakozott ki Magyarországon ennek a jelenségnek, fogalomnak egyáltalán az ismerete. Azért tartom furcsának, mert már 1980-ban Richard A. Gardner definiálta ezt a jelenséget. Ennek a definíciónak a hátterében különböző klinikai kísérletek alapulnak, s Richárd egy gyermekpszichiáter volt. Az igazsághoz, tényálláshoz viszont hozzátartozik az is, hogy sem a WHO (Egészségügyi Világszervezet) nem tartja nyilván a lehetséges betegségek között, illetve az Amerikai Pszichiáterek Egyesülete által megfogalmazott Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve sem tartalmazza a PAS-t. Legalábbis nevesítve még a DSM-V sem értekezik róla, de pont ezzel a témával relevanciában szívesen javaslok, kifejezetten az AI forrásából egy cikket, amihez KLIKK IDE!
Ettől függetlenül a jelenséggel kapcsolatos Richard féle megfigyelések nagyon is hasznosak. A PAS tulajdonképpen inkább egy rendellenes magatartásforma, mintsem betegség. A rendellenes magatartás abban nyilvánul meg, hogy a gyermek állandóan és ok nélkül alábecsüli, és elutasítja az egyik szülőt, bántóan utal rá. Ennek több oka van: egyrészt a másik szülő ezt sulykolja, és befolyással van a gyermekre (majdnem kizárólag a gyermekelhelyezési vita részeként), másrészt a gyermek már saját maga is próbálja rágalmazni az érintett szülőt! Őszintén megmondom, én az utóbbiban nem tudom a gyerekeket hibáztatni semmiben. Ne felejtsük el a lojalitás konfliktus tényét. A gyermek eredendően mindkettő szülőhöz ragaszkodik, de értelemszerűen megfog felelni annak a szülőnek is, akivel együtt él. S ha az a szülő akivel együtt él, ezt a bizonyos fenti rendellenes magatartást gyakorolja, akkor nyilván az idő nagyobb szeletében, a gyermeket ezek az ingerek fogják érni, s ennek megfog felelni!
Érdekes jelenség, amikor nagyon nehezen sikerül elérni (pl. egy kapcsolattartás végrehajtásának keretén belül), hogy az ilyen szülő kiadja láthatásra a gyermeket, például egy teljes hétvégére, ahol a gyermek együtt lehet egy kicsit a különélő szülővel is, akkor teljesen jól láthatóak a folyamatok, hogy az origó pontban, amikor a rendellenes magatartást tanúsító szülő is jelen van, a gyermek kígyót, békát fog mondani a másik szülőre, és kínkeservesen ellenkezni fog a kapcsolattartás miatt, de amikor a másik szülő elmegy, érdekes módon a gyermek megnyugszik, feloldódik, és értékes párbeszédek, szeretetteljes pillanatok szoktak ilyenkor kialakulni, szülő és gyermeke között.
Én jómagam nem kívánom a PAS témáját boncolgatni, érdekességként említettem meg, hogy az AI életében ez is egy cél, hogy a PAS-re felhívja a figyelmet, illetve ennek a nagyon is valós problémának a kezelésére! Azt viszont tényállásszerűen kívánom megjegyezni, s ezzel ha tetszik, így saját kútfőmből némi tanáccsal szolgálni mindazoknak, akik egy klinikai szakpszichológussal, például egy igazságügyi szakértővel értekeznének a PAS-ről, mondjuk a pertaktika részeként. Álláspontom szerint, hasztalan erőforrás, hiszen pont az igazságügyi szakértők vonatkozásában a 31/2008. (XII. 31.) IRM rendelet 20/B§ (4) bekezdése mondja ki: „A szakértő a szülői elidegenítési szindrómát (PAS-szindrómát) nem vizsgálja, ugyanakkor igyekszik feltárni a gyermekre irányuló, véleménynyilvánítását befolyásolni törekvő direkt és indirekt ráhatásokat.” Mondjuk az igazat megvallva az is egy más kérdés, hogy akadnak olyan igazságügyi szakértők is, akik aztán az IRM-et még köszönőviszonyban sem ismerik, de mivel, nincsen normális érdekképviseleti szervük, akik ténylegesen a szakértői kar tekintélyét is óvni tudnák, így nincs is min csodálkozni!
Mi a legfőbb erénye az egyesületnek?
Határozott álláspontom, hogy a családjogi perek minél gyorsabb lezárására, és a nyugalom helyreállítására törekednek. Úgy vélem, hogy kifejezetten családjogi ügyeknél, az ilyen habitus, még azon ügyvédi garanciák fontossága felé is helyezkedik, amit Wopera Zsuzsa a hatályos Pp.-ben, olyannyira fontosnak ítélt.
További erényeként tartom még számon, hogy a családjogi ismereteket nagyon jól rendszerezik. Lassan, már bátran kijelenthetem azt is, hogy annyi peres ügy van az AI háta mögött, s annyi bírósági határozatokból származó egyedi döntéseknek az ismeretanyagait tartják számon, hogy a tudásanyag spektrumában, már akár méltán versenyre kellhetne a Magyar Szociális Gyámhivatallal is, pedig az egyedi ügyek, és azon ügyek intelmeinek kollektív bölcseleteiben, ők sem szegények!
Apák az Igazságért Közhasznú Egyesület elnöke: Szaniszló Csaba