Azoknak a bizonyos „önkéntes rendőröknek” a pszichológiája

Na vajon mi más is ihlette ezt a cikket, mint az amúgy már dögunalomig lerágott Koronavírus, és annak járulékos társadalmat is irányító, befolyásoló kérdéskörei. Írásom nem a vírushívők, és nem is a vírustagadókról fog szólni, tehát nem a társadalom két részre bomlott narratívájáról kívánok értekezni.

Inkább azokról a bizonyos önkéntes sünökről szeretnék véleményt formálni a pszichológia szemléletmódjával, akik nemcsak betartják, hanem be is tartatják másokkal a szabályokat, holott igazából nincsenek is azzal releváns pozícióban! A cikkemben az önkéntes rendőrt idézőjelbe tettem, hiszen meg kell különböztetni annak eredeti jelentését, amelyet a rendszerváltozás időszaka előtt ténylegesen jelentett, illetve amelyet modern korunkban, csakúgy a polgári nyelvjárásban használunk, véleményt formálóan másokról.

Személyesen megélt esetem a maszkhordás témájában, amit ügye a Covid-19 azaz Sars-Cov-2 miatt Magyarországon is megkövetelünk. Még épphogy, csak belépsz az étterem ajtaján, máris valaki elkezd kiabálni: „Maszkot felvenni, tessék azonnal a maszkot felvenni!”

Egy étteremben mondjuk alapból logikátlannak tűnik a maszk használata, hiszen amikor eszel úgysincs rajtad. Ezen azonban nem érdemes morfondírozni, hiszen ahogy a jó öreg katona is mondja, nincs mit érteni rajta, a parancs, az parancs. Az pedig bevett eljárás, hogy a pénztárnál maszkot viselünk, mikor eszünk már nem. Pontosan ennek következtében, már amúgy is tudatosan nyúlnánk a maszkért, hogy feltegyük, valaki mégis a fenti műsort csinálja és rendreutasít.

Hogy az eset pontosan hol történt, melyik városban, az teljesen lényegtelen. Az objektum viszont egy étterem volt. Az önkéntes sün a sorban állt… Kicsit a felvezetett utasító hangnem megtévesztő is volt, hiszen azt a látszatot keltette, mintha az étterem dolgozója lett volna. A valóság viszont teljesen más, csupán ugyanolyan vendég volt, mint bárki más.

Vajon a Koronavírustól való félelem készteti bármire is ezeket az önkéntes sünöket?!

A pszichológia teljesen másra enged következtetni. Az általam említett eseten túlmenően a tömegközlekedési eszközökön is megfigyelhető az a jelenség, hogy az emberek sokasága közül páran, érthetetlen módon vizslatják a másik ember maszkját. A tekinteteken sokszor érződik, hogy alig várják, hogy embertársukat rendreutasíthassák és kiselőadást tarthasson X – Y-nak, hogy mi a helyes maszkhasználat 😉

Az ilyen attitűdre a pszichológia milyen választ adhat?

Az életben szereplő rendreutasítók szoros analógiában vannak azokkal, akik tulajdonképpen az életüket élik a Facebook™közösségi hálózaton. Sok pszichológus rámutatott már arra, hogy valójában a Facebook™ az emberek számára egyfajta hamis önmegvalósító eszköz. A rendszer segítségével ugyanis azok tudnak lenni, akik a való életben sosem tudnának. Számukra tehát a lájkok, olyan fontos interakciók, amelyekkel a nem létező önbizalmukat táplálhatják.

A rendreutasítók esetében is hasonló a helyzet! A maszkviselés például egy nagyon egyszerű szabály. Komplex agyi gondolkodást nem igényel, tehát mindenki képes lehet rá.

Akut önbizalomhiány!

A rendreutasító valójában a saját nem létező önbizalmát kívánja táplálni azzal, amikor embertársát utasítja a maszk használatára. S mivel a maszk viselése egy általános szabály, így teljes mértékben elfogadott, ezáltal az önbizalomhiányos rendreutasító számíthat arra, hogy fellépésével szemben semmilyen ellenállás, vagy ellenvélemény nem lesz. Megfigyelhető tehát az említett önkéntes rendőrök táborában a cselekedetüket kiváltó ok.

Az önbizalomszerzés hamis ösvénye

Végre valami kapaszkodó, amiben sikeresek tudnak lenni, amivel táplálni tudják lelküket, s azt az illúziót kelteni magukban, hogy igenis a társadalom hasznos alanyai. De ami itt pszichológiailag a legfontosabb, hogy mernek lépni valamiben, hiszen mégis ki merne vitatkozni egy ilyen témában, ami ráadásul még hatóságilag is elrendelt? Ezekben a szituációkban mindig érezhető, hogy mintha  gyermekded módjára, igyekeznének egy hamis önbizalmat felépíteni magukban azzal, hogy rendreutasítókká válnak.

Egy egészséges önbizalommal rendelkezőt, az életben sikert elérni tudó emberek többségére rendszerint az jellemző, hogy saját maga sorsának kovácsa, s pont sem ideje, sem energiája, de ami a legfontosabb, semmi szüksége egy másik emberi lény rendreutasítására.

Szerintem különösen a maszkok témájában a rendreutasítókra semmi szükség. Már csak azért sem, mert Google mindig szépen elárulja mi iránt is érdeklődik leginkább a nép. Az alábbi keresőkifejezések azért nagyon beszédesek 😛

Magam részéről én nem foglalkozom senkivel, az ilyen munkákat meghagyom a rendvédelmi szerveknek, s ha azok teszik a dolgukat teszik, ha meg nem, akkor nem, igazából nem érdekel 😉

Azért meg kell hagyni, ez a mértékű maszk iránti érdeklődés, hát… szintén abnormális 😀