Gyilkos örökség a sorozatgyilkosokról szóló könyvek izgalmas bestsellere
Freida McFadden számos thriller és orvosi fikció szerzője, köztük ilyen a Gyilkos örökség is, amibe némi betekintést nyújtok. 👇
A New York Times, a USA Today, a Wall Street Journal, a Publisher’s Weekly és az Amazon Charts bestseller-írója, 🔗 Freida McFadden agysérülésekre szakosodott gyakorló orvos, aki több Kindle bestseller pszichológiai thrillert és orvosi humorregényt is írt. A valóságban családjával és fekete macskájával él egy évszázados, háromszintes házban, kilátással az óceánra, ahol a lépcsők nyikorognak és nyögnek minden lépésnél, és senki sem hallaná, ha épp sikoltozna.
Ilyen körülmények között nem is csoda, ha az impulzusok, fantáziájára serkentő hatással bírnak és megszületik a lebilincselően érdekes, a krimi thriller könyvek tartalmas kiadványa,
✅ a Gyilkos örökség❗
A Gyilkos örökség című izgalmas krimi thriller körülbelül ezt nyújtja
Mint mindig a 📖 🔗 könyv egyetlen izgalmas momentumát sem kívánom lelőni, inkább csak közelebb hozlak Téged eme krimi thrillerhez, hogy el tudd dönteni, érdemes -e kikapcsolódásra kiválasztanod 😊
Ez a könyvbemutatóm talán egy kicsit el fog ütni a többitől. De csak azért, mert egy kicsit kitérek a hangoskönyv változatára, pár soros véleményem keretében.
A Gyilkos örökség krimi thriller regény lebilincselő története Nora, egy fiatal lány körül forog,
akinek az apja történetesen sorozatgyilkos❗
Zavaros neveltetése ellenére Nórának sikerül túlszárnyalnia körülményeit, és tekintélyes orvossebész lesz. Az apja által elkövetett baljós cselekedetek azonban továbbra is hosszú árnyékot vetnek életére. Az egyik szempont, ami miatt igazán magával ragadott a könyv, hogy szemtanúja lehettem Nora utazásának gyermekkorától kezdve, és megfigyelhettem, hogyan birkózik meg neveltetésével, amelyet gyakran akarva és akaratlanul is befolyásoltak a családi házuk pincéjében kibontakozó szörnyű tevékenységek.
👏 Ezeknek az „élményeknek” az átélését számomra nagyban elősegített a könyv párhuzamos vonalvezetése. A múlt és a jelen egymás mellett levetítve játszódik.
Pár soros véleményem a hangoskönyvről
Egy igen kedves ismerősöm juttatta el hozzám a hangoskönyv változatot, de persze a könyv elolvasása, ahogyan az általában számomra lenni szokott, sokkel kellemesebb időtöltést jelentett.
De ha már úgy hozta a sors, hogy a hangoskönyvet is meghallgathattam, akkor ha magát a könyvet nem is, de a hangoskönyvet egy apró kritikával illetném.
A hangoskönyv változatban szerintem a narrátor sokszor túlságosan negatív értékelést nyújtott. Bár az pozitív volt, hogy csupán egy narrátor vitte végig a hangoskönyvet, mégis ügyesen ábrázolta a sokféle hangot, a női és férfi karaktereket.
A néha túlságosan is negatív narrátor által bevitt értékelésen túlmenően azért elmondhatom, hogy az összes karakter hangját szakszerűen alakította. Soha nem kerültem képzavarba, hogy ki is beszél a sztoriban. Az elbeszélés következetesen megragadta Nora neveltetéséből adódó zaklatott lelkiállapotát, lehetővé téve az olvasók számára, hogy intelligens és tehetséges sebészként tekintsenek rá, mégis óvatos fiatal lányként, ha magánéletéről van szó.
Kétségtelen, hogy a Gyilkos örökség történetben szereplő sorozatgyilkos elemnek van egy olyan dermesztő tényezője, amitől borzongani kezd az ember.
Nora apja, a sorozatgyilkos, aki iszonyatos módon amputálja női áldozatainak kezét, és összegyűjti ujjcsontjaikat, mélységes rettegést kelt❗
A főszerepben lévő karakterről, Nora Nierling-ről azaz Dr. Nora Davis-ről
Olvasóként elkísértem Nórát tehetséges sebészként a gyermekkortól a jelen életébe. A Gyilkos örökség című thrillerben a szerző, Frieda McFadden mesteri módon lehel életet Nórába, és figyelemre méltó mélységgel ruházza fel ezt a főszereplő karakterét.
Annak ellenére, hogy túljutott traumatikus élményein, nyilvánvaló, hogy Nora továbbra is küzd a múltjával, miközben a felnőtté válás felé halad. Nora még hivatásos sebészi szerepében is együttérzést és törődést mutat mások iránt. Aggódik amiatt, hogy egyik páciense esetleg bántalmazza a feleségét, és figyelmezteti egy sebésztársát a női alkalmazottal szembeni nem megfelelő viselkedésére.
Nagyon dicséretesnek találtam, hogy az életszerű kérdéseket idejében a sztoriba belefoglalták.
Az olvasók szemtanúi lehetnek Nora személyes és társadalmi küzdelmeinek, vagy inkább ezek hiányának. Elfoglalt sebészként alig van ideje tartalmas társasági életre. Nyilvánvaló azonban, hogy Nora zaklatott gyermekkora akadályozta abban, hogy élvezze az értelmes kapcsolatokat és kifejezze érzelmeit.
🤔 Végül is hogyan is tudná az ember megosztani az érzéseit, amikor az apja egy sorozatgyilkos❓
Tragikus módon Nora egy olyan sorozatgyilkos közvetlen árnyékába keveredik, ami tükrözi apja évekkel ezelőtti habitusát. Ami még nyugtalanítóbb, hogy ennek a sorozatgyilkosnak az áldozatai Nora saját nőbetegei. Nora szakmai eredményei ellenére bizalmatlan és elszigetelt marad, nincs kihez fordulnia. Sikertelennek bizonyul a kísérlete, hogy újra társasági életet éljen és felelevenítse kapcsolatát egy régi barátjával. A bizalom szinte elérhetetlennek tűnik Nora számára, ami minden bizonnyal problémás nevelésének következménye, hiszen akárhogy is nézzük, szörnyű gyerekkora volt.
Az ✍️ írónő, Freida McFadden ügyesen szővi a feszültséggel teli hálót a Gyilkos örökség sztorijában, és a megoldás korántsem egyszerű. A történet háromnegyede körül már éreztem, hogy a szerző meglepetést tartogat számomra és a befejezés sem lesz a szokásos, sablonos.
A Gyilkos örökség olyan könyv, aminek a köszönetnyilvánítás részén nevetésbe törtem 😂
Az esetek többségében nem szoktam elolvasni a köszönetnyilvánítás részt. Ugyanis a legtöbb, protokoll társadalmi elvárások pillérjeként üzemel, szóval számomra uncsi. Ez viszont felkeltette a figyelmem, mert a megszokottól sokkal rövidebb volt. Nem bántam meg, hogy elolvastam. A könyvismertető zárásaként a köszönetnyilvánításból való idézettel búcsúznék, ami végsősoron az egész horror szerű krimi thriller humorba torkollását eredményezte számomra 😉
„ Pár hónapja apám a szememre vetette, hogy a könyveimben a főszereplő apja mindig érdektelen figura.
– Miért olyan jelentéktelen az apák szerepe a könyveidben? – kérdezte morcosan.
– Tudod, mit? – feleltem. – Most örülhetsz: a következő könyvemben igen komoly szerepe lesz a főszereplő apjának. ”