Isaac Asimov Scifi krími - A mezítelen nap | Inspiratív Kalauz

A mezítelen nap

Ezúttal sem kellett Isaac Asimov íróban csalódnom. Könyvei rendszerint lebilincselőek szoktak lenni, így amikor megláttam a címet és az írót, akkor már tudtam jó pár kellemes órám lesz. Én alapvetően szeretem a SciFi stílust, mert elgondolkodtató, s rákészteti az embert, hogy lépjen ki ketrecéből, és szélesebb spektrumban vizsgálja a világot. Ez a tudományos fantasztikus könyv is főként a robotok és emberek viszonyáról szól, de ez itt kimondottan egy krími.

Miért épp A mezítelen nap címmel láthatta el a szerző, ezt a művet? Abban az időben amikor a történet játszódik, a Nap már teljesen feledőben levő jelenség volt. Sőt azt kell, mondjam a földi embereket kifejezetten a Nap fénye annyira megviselte, hogy hosszabb távon nagyon rossz komfortérzetük volt. A mezítelen nap, csupán egy távoli jövő lehetőségét mutatja, amelyben az emberek ismét kicsit visszatalálhatnának a gyökereikhez… a történet végén, pont ilyen alternatívákról elmélkedik, főhősünk Elijah Baley. Nos, akkor mindent megteszek azért, hogy egy kis kedvet csináljak Neked a könyv elolvasásához és szemezgetek a tartalmából.



A C6-os besorolású Elijah Baley detektív, nem mindennapi megbízatást kapott, ugyanis egy teljesen más bolygóról a Solariáról kérték fel, hogy egy gyilkossági ügyet felgöngyölítsen. Solaria egy nagyon különleges bolygó. Hihetetlen nagy alapterülettel rendelkezik ez a bolygó, fogalmazhatnék úgyis, hogy a Föld nevű bolygó méretének többszöröse. Mégis, összesen 20 ezer ember él rajta és 200 millió robot. Olyan időket írunk, amikor a legtöbb bolygón, már mondhatni virágzik a robotkultúra, de Solaria ezen a területen kiemelkedik az összes többi bolygó közül, mert itt szinte már mindent a robotok végeznek. Egészen egyszerűen Solaria a saját különlegességét és gazdasági stabilitását pont abban látta, hogy nagyon nagy legyen a számbeli különbség, az emberek és a robotok között, ahol értelemszerűen az előbbi a gazdasági javakat zsebeli be (gazdag réteg) míg utóbbi a robotok a termelés, munkafolyamatok mókuskerekének jelöltjei. Ha jobban megfigyeljük a pénz értékét mindig az adja meg, akkor ér sokat, ha csak keveseknek adatik meg a birtoklása, s a nagy többség viszont csak dolgozik, dolgozik és dolgozik. Nagyon sok bolygó tropára ment az örökös háborúskodások, belviszályok miatt, amelynek origó pontja a legtöbb esetben az akut pénzhiány volt. Solarián tehát a nagy többség, a szegény réteg, pont a robotok voltak, amelyek viszont egyáltalán nem voltak lázadóak, erről a robotika három alaptörvénye gondoskodok.

  1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
  2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
  3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.

Megjegyzem ez a három törvény az összes többi Asimov könyvben megjelenik. Az író könyvei, viszont nem egymásra épülnek, külön – külön mindegyik egy nagyon jó történetet ecsetel.

Szóval ott tartottam, hogy Solaria nagyon nagy alapterülettel, de kicsi igazi, emberi népességgel rendelkezik. 1 emberi főre, hihetetlen sok robot jut, amelyek a kényelmükről és biztonságukról gondoskodnak. Ebben a furcsa világban az emberek teljesen elszigetelten élnek egymástól. Mindegyiknek óriási luxus villáik, birtokaik vannak, amelyeket a robotok tartanak karban, illetve a birtokokon levő földet a robotok művelik meg. Az emberek személyesen már nem is igazán látják egymást, sosem találkoznak. Sőt, a földi embereknek talán meglepő, de Solaria lakossága kifejezetten csak távnézés útján hajlandóak találkozni egymással, mert a személyes, fizikális kontaktust egyenesen undorként élik meg. Az említett távnézés, egy a valósággal teljes mértékben megegyező holografikus eljárás. Azaz az emberek tudnak találkozni, sétálni egymás mellett, de mindez nem a fizikai valóságban történik meg, csupán egy, a fény hullámtermészetén alapuló képrögzítő metodika útján, amellyel a tárgy struktúrájáról tökéletes térhatású, vagyis háromdimenziós kép hozható létre. Természetesen Solarian is az emberek magzatból fejlődnek ki, és a felnőtté válás biológiai folyamatai lezajlódnak, de a társadalom a gyerekekbe, már egészen kis koruktól belenevelik a személyes kapcsolattartás lényegtelenségének tényállását.

Szocializálódás kérdése minden… amíg a földi emberek, látva beszélgetnek egymással, tehát a fizikai kontaktushoz szoktak, addig a Solaria lakossága ezt szinte elképzelhetetlennek tartja, csak és kizárólag férj – feleség kapcsolatban képzelhető el, s az is csupán előre a rendszer által kiutalt időpontokban. Érthető hát, hogy a földi detektív egyik legnagyobb kihívása pont az, hogy megismerje a Solaria igen különös habitusait. De miért is van szüksége Solaria bolygójának, pont a Föld nevű bolygóról egy detektívre, mikor a színfalak mögött azért a földi embereket kifejezetten alacsonyabb rendűeknek, és tudásban, fejlettségben visszamaradottabbaknak tartották?! Ügye említettem, hogy Solaria népessége nagyon alacsony, s a robotok pedig megbízhatóan működnek a három alaptörvénynek köszönhetően. Ebből pedig az következett, hogy Solaria életében egy bizonyos ominózus pillanatig, minden a legnagyobb rendben ment, s annak fogalmát, hogy bűncselekmény nem is ismerték, még kisstílű ügyek esetében sem, nem hogy mint gyilkosság. Tehát az olyan fogalom is a gyakorlatban ismeretlen és szükségtelen volt számukra, mint rendőrség.  Márpedig gyilkosság történt, ugyanis az áldozat egy nagyon híres Solaria bolygón élő tudós, Dr. Rikaine Delmarre! Rejtelmes körülmények között betörték a fejét. Azért nem tudott Solaria mit kezdeni az üggyel, mert náluk nem volt szokás az élő találkozás, csupán a távnézés, no meg a robotoknak az I. törvény alapján mindent meg kellett volna tenniük az emberi élet megmentéséért… Solarian a helyi biztonsági főnök Hannis Gruer, Elijah Baley-t kérte fel az ügy felgöngyölítésére, amelyre a földiek kormánya az engedélyt megadta. A Solariaik szerint a tettes csak és kizárólag Dr. Rikaine felesége, Gladia Delmarre lehetett. Jóllehet ezt pusztán csak logikai következtetésekből vonták le, de bizonyítani semmit sem tudtak. A történetből ugyanis hiányzott egy láncszem, mégpedig a gyilkosság alapjául szolgáló eszköz, a fegyver. Solaria népe annyira megszokta már az őket kiszolgáló robotokat, hogy a legelemibb dolgokkal sem foglalkoztak, így például a robotok a különböző programjaikban levő takarítási szolgáltatásaiknak köszönhetően, sorra semmisítették meg a rendelkezésre álló bizonyítékokat. Amikor Elijah Baley megérkezik Solariára, nagyon megörül egy régi ismerősének – noha egy robotról van szó, de ezt Solarian sem tudja senki – R. Daneel Olivaw, de természetesen a nyilvántartásban R. nélkül szerepelt. Ennek hiányában mindenki tudhatta volna, hogy egy emberszabású pozitronaggyal ellátott robotról van szó. A Solarian Daneel Olivaw tehát ugyanúgy az embereknek kijáró jogkörökkel volt felruházva.

A történet egyre érdekesebb lesz, mert Elijah Baley szeme láttára lett gyilkosság áldozata – mérgezés útján – a biztonsági főnök Hannis Gruer is. Ezen a ponton határozta el Elijah, hogy ha törik, ha szakad, dacolva a Solariaiak negatív hozzáállásával de ha kell mindenkit kényszeríteni is fog arra, hogy a beszélgetések látva történjenek és ne távnézve.  A földi detektív sorra hallgatja ki a tanúkat, de Dr. Jothan Leebig, Solaria legprofesszionálisabb ismeretekkel robotszakértője annyira irtózik mindenféle személyes kapcsolattartástól, hogy Őt kivételesen csak távnézve hallgatja ki. Ő a meggyilkolt Dr. Delmarre egykori közeli munkatársa és barátja, aki Gladiával is jó barátságban volt korábban. Kiderül, hogy Dr. Jothan Leebig és a néhai Dr. Delmarre olyan robotokat is tervezett, amelyeknek levehető volt a karja, továbbá Leebig elárulja azt is, hogy Gladia rendszeresen és sokat veszekedett a férjével, így volt indítéka a gyilkosság elkövetésére…

Egy kis összeesküvés-elmélet, egy kis rafinéria, s annak elfogadása, hogy nem minden helyes, ami logikus, előbb utóbb megoldásra ítéli az ügyet. De vajon ki volt a gyilkos? Ezt már csak is a könyvből tudhatja meg a Kedves Olvasó 🙂

Nekem nagyon tetszett a könyv, különösen a benne szereplő megannyi pszichológiai következtetés, levezetés. Például amikor a szocializálódás folyamatánál megemlítésre kerül, hogy az áldozat még az is lehet látta az elkövetőjét, de nem is vette komolyan, hiszen annyira megszokta a távnézést és azt a tudatot, hogy egyedül van… tehát egy valós életképről is simán hiheti bármikor, hogy távnézés, holografika. De ez vica versa igaz  a földi emberekre is, hiszen ők meg úgy szocializálódtak, hogy látva találkoznak egymással. Ők azt szokták meg. Például amikor Elijah Baley megérkezett Solariára, R. Daneel Olivaw csak annyit mondott neki, hogy feltétlen beszélniük kell első körben a helyi biztonsági főnökkel akitől a megbízatást kapták az ügyre. S vicces volt mert Elijah végig a biztonsági főnökkel való beszélgetés során abban a hiszemben volt, hogy közvetlen előtte van, de amikor vége volt a beszélgetésnek, Hannis Gruer csakúgy eltűnt… utána mesélte el neki Daneel, hogy ez csupán távnézés volt.

De van még ám érdekes kérdés azon kívül is, hogy ki volt a gyilkos. Vajon a büntetőügyön kívül a Földnek, milyen egyéb célja is lehetett, hogy ők mint alsóbbrendűek – Solaria eme nézete sokszor sértette  hiúságukat –  örömmel és dalolva elvállaljanak egy ilyen ügyet.

inspirator