Isaac Asimov egykori íróról teljesen 1992-es haláláig elmondhatjuk, hogy tevékenyen hozzájárult az érdekfeszítő regények SF – Science Fiction és a krimik, valamint ezek kombinációjából szült történetek kreálásának kultúrájához. A SciFi és krimi kombinációjára egy remek példa az a regény, amiről blogomban egyszer már csináltam kedvet olvasóim számára: „A mezítelen nap”.
Kezdetek – ahonnan a szerző inspirációt nyert
Hajdanában létezett egy társaság, amely neve magyar fordításban talán legtalálóbban, ahogy jelen könyv fordítását végzők is jelzik AP – Aknászpókok. Ez egy klub volt, aminek létezése tényállás, de létrehozásának oka, olyan legendaszerű. Az a hír járja, hogy 1940-ben egy jól szituált férfi, egy olyan hölgyet vett el, aki ki nem állhatta a férj barátait, de állítólag ez a helyzet kölcsönös volt. A férfiak hát összefogtak, és létrehoztak egy klubot, ahol kulturáltan havonta egyszer összeültek egy vacsorára, és különböző témák mezsgyéjén okfejtéseket adtak elő, véleményeket cseréltek, s mindezt azért, hogy legalább erre a rövid időre, oldalbordáik növendékei nélkül lehessenek. Nagyon érdekes történeteket beszéltek át, de volt egy aranyszabály, hogy a megvitatott történetek a klub falait nem hagyhatják el.
A krimitörténetek egy jó elméleti platformja
Tulajdonképpen a Fekete Özvegyek Klubja, amely Isaac Asimov jelen ismertetésre kerülő könyvének címe (Tales of the Black Widowers), az Aknászpókok mint egykor létező klub inspirálása nyomán kelt életre.
„Akkor, hát gondoltam miért ne mesélhetném el krimitörténetemet egy, az AP-hez hasonló klub összejövetelét használva háttérként?” Ez a klub tehát kitalált, mind a történetei, mind a szereplői. Mégis valahogy a Fekete Özvegyek klubján keresztüli történetek felkonferálása pikánssá teszi az egészet, hiszen a legjobb, és legizgalmasabb ötletek alapfilozófiáját mégis csak az Élet teremti meg.
Ezzel a kiadással a Kedves Olvasó, egy olyan könyvet lapozgathat, amit szinte zéró idővel is élvezni fog. Ügye, az említett platform, mint Fekete Özvegyek Klubja, pont azt a célt szolgálja, hogy a képzelet szülte hatfős asztaltársaság havi rendszerességgel találkozik egy étteremben, hogy ott történetekkel szórakoztassák egymást. Azaz a regényben szereplő történetek, mind mind különálló, s nem egymásra épülő novellák. Bár megjegyzem – jóllehet hajlamos vagyok, mindenkit magamhoz mérni – nekem a könyvben szereplő összes történet elolvasása, nem vett többet igénybe, mint 60 perc.
Ahhoz, hogy a könyvhöz kedvet tudjak csinálni, semmi értelmét nem látom annak, hogy az összes benne szereplő történetet kielemezzem. Amúgy is, az Internet kínálatában százával találhatók olyan weboldalak, ahol jórészt pont a könyvből kivett sorokkal (copy – paste – tartalomduplikáció) adnak felvilágosítást. Érdemesebb arról írnom, hogy a történetek eredetileg hol jelentek meg.
A könyvben szereplő novellák, eredeti otthona
Mint mindig, a régebbi időkre kell visszanyúlnunk, amikor még jóval nagyobb kultusza volt a novellákat megjelentető magazinoknak, hiszen az emberek olvasásra való késztetése is jóval nagyobb volt. Történt egyszer 1971-ben, hogy Isaac Asimov az Ellery Queen’s Mystery Magazine (EQMM) részéről, annak akkori felelős szerkesztője Eleanor Sullivan útján, felkérést kapott, hogy lenne-e kedve a lap számára novellákat írni? Asimov ennek megörült, mert sejtette, hogy ha már a magazin kérte fel, s a magazin jellege pedig a krimi novellák és rejtélyes történetek gyűjteménye, akkor minden bizonnyal szabad kezet kap, és nem lesz a végeredmény kegyetlen visszautasítás.
A magazin hagyta is a szerzőt kibontakozni, nem cenzúrázott semmit, csupán néha a novellák címét írta át. Ezzel kapcsolatosan Asimov álláspontja az volt, hogy valamikor jól döntöttek, hogy az általa kitalált címet átírták, mert sokkal jobb hangzása keletkezett, ugyanakkor voltak esetek amikor nem értett egyet ezekkel a döntésekkel, de ebben nagy problémát nem látott. Az ismertetett könyvben már a novellák azon címen jelentek meg, amit Asimov mint módosítást jó ötletnek látott, vagy pedig az eredeti címeken.
A könyv tartalmában szereplő novellák
- A vagyonszerző kuncogás (The Acquisitive Chuckle)
- P, mint piha (Ph As in Phony)
- Kimondott igazság (Truth to Tell)
- Eredj, kis könyv! (Go, Little Book!)
- Vasárnap kora reggel (Early Sunday Morning)
- A nyilvánvaló tényező (The Obvious Factor)
- A mutató ujj (The Pointing Finger)
- Melyik szépség? (Miss What?)
- A Broadway „altatódalai” (The Lullaby of Broadway)
- Városba ment Yankee Doodle (Yankee Doodle Went to Town)
- A különös hiány (The Curious Omission)
- Láthatatlanul (Out of Sight)
Ismertetném azok nevét is, akik jóvoltából a fordítás megszületett; Németh Attila, Sohár Anikó, Bagi Gábor, J. Magyar Nelly, Joó Attila, Sarkadi Zsuzsanna, Fedina Lídia, Tamás Dénes, Benkő Ferenc
Ha az ember ügyesen kutakodik akkor az eredeti angol nyelvű változatok is behalászhatók PDF formában a világhálón. Azért is érdemes az eredeti nyelven írt novellákat is elolvasni, akinek lehetősége van, hiszen tanulta az angol nyelvet, mert legalább az értékelni tudja a fordítók munkáját is. A legtöbb könyv esetén, a fordítók nem sok PR-t kapnak, pedig nagy szerepük van abban, hogy Magyarország piacát az adott könyvvel, könyvekkel, mennyire is lehet megcélozni, mennyire tudják visszaadni a szerző által biztosított eredeti „feelinget”.
A kitalált Fekete Özvegyek Klubjában, tehát a legkülönfélébb szakmákban tevékenykedő férfiak, akár Sherlock Holmes vagy Hercule Poiro-t is megszégyenítő logikával derítik fel a gyilkosságok, tolvajlások, és más egyéb gaztettek elkövetőit, sőt időnként az is rejtély ám, hogy az elkövetők egyáltalán mit követtek el. Van úgy ugyanis, hogy tudat alatt érezzük az életben, hogy valaki elvett tőlünk valamit, de nem tudjuk szavakba önteni, hogy pontosan mit is. Ehhez hasonló érdekes történetek olvashatók a kiadványban, amely krimitörténetek igyekeznek mindent a formális logika alapján megoldani.