Feltehetném azt a kérdést, hogy kell -e a Vuk? A válaszom, határozottan igen, főleg a mai agysejteket kivégző rajzfilmek világában, amelyek az egyes TV csatornákon megjelennek, zéró tartalmi környezettel. Fekete István alkotásában a Vuk eredeti regénye először 1940-ben ismerkedett meg a gyerekekkel a Csí című gyűjteményes kötet egyik írásaként. Vuk történetét nagyon olvasmányos formában az 1984-ben kiadott Kele Vuk című könyv is tartalmazza. Ez itt most, abból a kiadásból, Vuk története 🙂
A történet megértését segíti a szereplők és helyszínek megemlítése, ahol felbukkannak Fekete István híres állatnevei.
SZEREPLŐK
Kag: a Vuk (Vadász Utamból Kotródj) nevű pici róka, mint a történet főhősének apja.
Iny: Vuk anyja.
Iny: Vuk testvére.
Karak: Vuk nagybátyja, a történetben gyámjává avanzsálódik.
Csele: Egy rókalány akivel Vuk összeakad, Bark húga.
Bark: Iny, Vuk húgának egy jó ismerőse lett.
Simabőrű: a vadász.
Vahur: a Simabőrű egyik beképzelt kutyája.
Fickó: a Simabőrű másik kutyája.
Csufi: a fővadász tacskója, elkényeztetett egy öleb.
HELYSZÍNEK
A rókavár, de hívhatjuk akár rókalyuknak is. Maga az erdő az erdei vadak sokaságával. A Simabörű háza és annak a környezetében lévő erdő, ahol rendszeresen hajtóvadászatokat tart. Karak barlangja, s a búzatábla.
A rókavárban édesdeden szuszog nyolc kicsiny rókakölyök, egyetlen mentsvárukban ahol Kag és Iny nap mint nap gondoskodik róluk. A cseperedő rókakölykök állandóan éhesek és nagyon szeretnek játszani. Kag és Iny számára tehát minden egyes nap felelősségteljesen telik el a gondoskodás, az óvás és a vadászat jegyében. Nem könnyű feladat ez a rókaszülőknek, hiszen a Simabőrű, aki valójában nemcsak a vadász a történetben, hanem a rókák emberekre használt gyűjtőneve is, egyre nagyobb kihívást jelentenek a rókák számára a gátlástalan terjeszkedésükkel, amely a természetes élelemszerzési területeiket csökkenti.
Iny a gondoskodó anya, egyre többet aggódik, mind a kicsinyek élelmezése, mind pedig a megóvásuk miatt. Az idő folyamán lesoványodott, hiszen saját maga kívánságainak előterébe, mindig a kicsinyek kívánságait helyezte. Nem úgy festett már, mint azokban az időkben amikor Kaggal megismerkedett. Most is türelmetlen, idegeskedve várja Kagot, mert nem tudja hol késik már az élelemmel.
A Simabőrű birodalmában
A rókáknál alapszabály, hogy kerüld a Simabőrű területét, ha csak megérzed félelmetes szagát az erdő feléd sodródó fuvallatában. A fentiekben is már ecsetelt ínséges időkben, a szükség viszont törvényt bont és Kag arra kényszerült a folyamatos sikertelen élelemkeresése miatt, hogy bemerészkedjen erre a fémjelzett területre. Óvatos volt, hiszen sosem járt még itt. Mégis úgy ítélte meg, hogy a kölykök etetésének problémáját ez a lelőhely hosszabb távon is megoldaná. A kérdés, hogy megéri -e a kockázat?
Kag összetalálkozik Vahurral!
Vahur mindent megtesz azért a talpnyalásával, hogy kivívja gazdája elismerését és kőkeményen üldözőbe veszi Kagot. Csak egy picin múlott, hogy Kagnak ne sikerüljön megtéveszteni a Simabőrűt kiszolgáló ebet.
Útban hazafelé
Túlságosan nem volt nagy szerencséje Kagnak. Kérdésessé vált az is, egyáltalán megérte -e a bevállalt rizikó az ismert szabály megsértésével. Kag pechére beleszalad egy másik vadász és annak kutyájának útjába is. Mindent megtesz, hogy elrejtőzzön! Alig várta már Kag, hogy hazaérjen.
A tragédia 🙁
Ez a mese központi magja. Itt alakul ki a megvetés és gyűlölet a kicsi Vukban is a Simabőrű iránt. Ahogy Kag a rókalyuk szájához ér, már tapasztalja is a szörnyűséget. Kag azt észleli ugyanis, hogy a barlang szájánál, ott ahol a bejárat van, valamilyen tárgy torlaszolja el az utat. Ez a tárgy azonban félelmetes. A rókák számára ugyanis minden félelmetes amin az ember szaga van. Az ilyen dolgokat és helyeket igyekeznek messze elkerülni. Így történt hát, hogy Kag nem merte megközelíteni a bejáratot, Iny pedig aki a barlangban hét kicsi porontyával volt – merthogy a mindig vadászatra vágyó és szófogadatlan Vuk nem volt velük, ezúttal szerencséjére – , nem mert onnan kijönni. Végül a szél elfújta a papírlapot és Kag berohant a barlangba. Ekkor azonban már késő volt, mert nagyon sok idő telt el, s egyértelmű jelei voltak annak, hogy a vadász a kutyáknak köszönhetően már pontosan tudja hol is van a rókák rejtekhelye.
Az egyik tacskó Csufi már be is szaladt a rókalyukba és csaholt rettenetesen azon az iszonyú hangján. Iny rátámad Csufira, persze önvédelemből, védve kölykeit, minden erejét összeszedve, amit már Kag sem tud nézni és belemar Csufiba, amely ettől rettenetesen felvonyít. Látszott már Csufi erejének végén van, s ekkor a kint álló vadászok beküldték Fickót, nehogy nagyobb baja essen Csufinak. Fickó viszont látta, hogy Csufin már nem lehet segíteni és kioltotta Kag valamint Iny életét. A vadászok ásni kezdenek, gyakorlatilag a rókakölykök egykori otthonát, szeretettel övezett bölcsőjét szétrombolják. Mint tudjuk az ember és a természet kapcsolata nem éppen idilli, inkább rombol, mintsem épít, de még a természettel való harmóniára törekedés legapróbb csírája sem mutatkozik meg a Simabőrűék világában. A vadász csak egyetlen egy rókát vitt magával…
Vuk és Karak találkozása
Szerencse is kell az életben maradáshoz, szokták mondani. Az elkolbászoló szófogadatlan, mindig az aktivitást és az eseményeket kereső pici róka, hiába várta, hogy az édesanyja megtalálja Őt, hogy hazavigye a biztonságba. Kicsi Vuk még nem is tudta, hogy az a biztonság sincs már, amit családi fészeknek hívunk. Talán a varangyos béka mentette meg Vuk életét, amit Vuk mint szorgalmas vadász üldözőbe is vett. Jó messzire elkerült hát a rókalyuktól. Most viszont fáradt volt, éhes volt és már nagyon hiányzott neki anyukája.
Egyszer csak egy idegen róka jelenik meg a láthatáron. Vuk a fülét hegyezi és érdeklődve tekint rá. Karak elkezd beszélgetni a kicsi Vukkal és a beszélgetésből rögtön rájön, hogy Vuk a tragédiáról semmi sem tud, Ő az egyedüli túlélője a kegyetlen eseménynek. Vukot azzal nyugtatja meg, hogy Ő a rokona, és az édesanyja őt küldte érte, hogy elvigye biztonságba. Karak magához veszi hát a kicsi Vukot és elhatározza, a vadászat minden csínjára megtanítja. Ahogy az idő telt, ki is derült, hogy Karak számára ez nem is olyan nehéz vállalkozás, hiszen Vuk az öregapja vérét örökölte és hihetetlenül jó szaglással rendelkezett. Vuk egy tást, több kilométerről is kiszagolt, erről Karak személyesen is meggyőződhetett.
Egy megállapodás volt csupán Karak és Vuk között mégpedig az, hogy Vuk soha de soha nem közelíti meg a Simabőrű birodalmát! Mint tudjuk azonban a tiltott gyümölcs, mindig sokkal izgalmasabb, így van ez a rókáknál is!
Vuk és Iny találkozása, Iny kiszabadítása
Vuk rendszeresen elkezdett be be térni a Simabőrű tájékára. Tudatában volt már ugyanis annak, hogy mit tett a családjával és elhatározta, hogy úton és útfélen, de borsot fog törni a vadászok orra alá. Elkezdte hát dézsmálni portyázó körútjain a tyúkokat, kakasokat, s mindezt úgy, hogy hülyét csinált a talpnyaló ebekből is. Míg egyszer csak figyelmes lett egy ketrecre, amiben egy rókahölgy volt. Vuk első nekifutásra megvetette őt, hiszen azt a látszatot keltette ez a kép így önmagában, mintha a rókahölgy az ebekhez hasonlóan az emberek szolgálatába állt volna. Ahogyan beszélgetnek viszont kiderül, hogy nem önszántából került a Simabőrűhöz, hanem elrabolták. Sőt a beszélgetésük folyamán az is kiderült, hogy Ő tulajdonképpen Iny az egykori szörnyű tragédia, sokáig egyedüli túlélőjének tartott alakja.
Vihar dúlt, az eső csakúgy záporozott, amely Vuk és Karak kezére játszott, amikor elhatározták, hogy Inyt a rókalányt kiszabadítják.
Menekülés közben egy hatalmas búzatáblához érnek, abban próbálnak kiutat keresni. Ha kiszaladnak belőle, az a biztos halál, ha maradnak, az sem megoldás. Egyvalakinek hármójuk közül el kell terelni a vadászok figyelmét. Karak a fiatalok megkérdezése nélkül úgy dönt, feláldozza magát, lesz, ami lesz. Akár még sikerülhet is. Egy lövés azonban eltalálja, és megsebzi. S bár sikerül biztonságos helyre menni, Karaknak már nincs sok ereje. A fiatalokra hagyja a barlangját és meghal. Vuk és Iny megsiratva az öreg rókát, elindulnak hát új otthonuk felé.
Ahogy telik az idő Vuk és Iny nem éri be egymás társaságával, s újabb ismeretségeket kötnek. Így történt hát egy szép napon, hogy Vuk megy haza és arra lesz figyelmes, hogy egy idegen róka lakmározik Iny-vel. Először Bark is és Iny is megijedtek, hiszen Vuk nemcsak ravaszul mint öregapja, hanem igen szigorúan is tudott nézni. Iny bemutatta Vuknak Barkot akivel együtt vadásztak és elmesélte, hogy Bark már sokat hallott róla. A történet úgy folytatódik, hogy Bark, Inyt a saját barlangjába csábítja és Vuk közben megismerkedik Cselével, Bark húgával aki szintén már annyi mindent hallott róla és bátor tetteiről.
Barlangom nagy, és egyedül vagyok benne – suttogta Vuk, és torka összeszorult. Csele még közelebb bújt Vukhoz és reszketett örömében.