ℹ️ Álláspontom szerint némi hiányossággal áttekinti a halál kicselezésére irányuló tudományos erőfeszítéseket a krionikától a klónozáson át az élet jövőbeni, atomokból történő reprodukálásáig. De a hiányosságok ellenére is nagyon érdekes, igazán lebilincselő irat.

Amit a halál kötetből hiányoltam❗

A „testépítés” rész, egy nagyon érdekes, bár hiányos fejezete a könyvnek, pedig a nanotechnológia, valamint a biotechnológia mint az utóbbi évtizedek legérdekesebb kutatási eredményei, mind előkerülnek benne. Brennan, mintha  a dolgok formálásában, alakításában látta volna meg a halhatatlanság titkát.

Elképzelt egy olyan világot, amelyben atomi szinten a nanotechnológia területén szinte mindent megoldunk. Vizionálta a lehetőséget, hogy igazából minden pusztán az erőforrás és a reprodukción múlik. Ugyanakkor eljátszott ennek a veszélyeivel is szintén gondolati szinten, hivatkozván Murphy törvényére, hiszen ami elromolhat, az el is fog romlani, s végül eljutott a totális katasztrófa bekövetkezésének esélyéhez.

👏 Szerintem a gondolatmenete egyáltalán nem rossz. Igen valóban az erőforrás mint kulcsszó a lényeg. Életünk egyik legfontosabb része az erőforrás. Ezért ebből, olyan dolgokra nem szívesen áldozunk, amelynek nem látjuk megtérülését, saját realitásvonalunkon❗

Atomi szinten eltérő anyagok formálása, például szív, vagy máj, hogy a könyvben szereplő sok példa közül egy – kettőt kiragadjak mind mind erőforrás kérdése. Az erőforrásnak pedig ára van, azaz valamit alkotni, valami másnak a kárára tudunk. Ezért a sokak hitvilágában mint Teremtő által lefektetett szabályokat megváltoztatni, igen veszélyes jövőképhez vezetne, ahogyan a könyv is leírja.

A könyv azonban nem tér ki, az idő felesleges fogalmára, azt nem elemzi. S itt tenném már a könyvhöz a saját gondolataim! A bekövetkezhető események száma (matematikai, természettudományi jelenség) végtelen, ezért a kialakult párhuzamos világképek száma is végtelen. Az 🔗 idő multiverzumunkban  nem létezik, azt kizárólag az ember találta ki, annak érdekében, hogy viszonyítási alapja lehessen.

A gondolatom főleg a nanotechnológia részhez szeretném hozzáadni az alábbi zárórészen keresztül❗⬇️

Gondolatok a sejtekről

A halhatatlanság (immortality) a sejtek világában egyáltalán nem ismeretlen fogalom. A világ működésének alapja, hogyha egy sejt körül a szféra, úgynevezett életre kellemes, akkor a sejt a továbbéléséhez szükséges utat, a reprodukcióban fogja megtalálni, ellenkező esetben a halhatatlanságban. Utalnék itt példaként a „HeLa” sejtvonalra, amely Henrietta Lacks nevéhez fűződik. Az Ő szervezete 1951-ben méhnyakrákban meghalt.

A HeLa sejtvonal örök életét a telomeráz enzim egy különösen aktív fajtájának köszönheti, ami megakadályozza, hogy a kromoszómák a sejtosztódás során rövidüljenek.

A „halhatatlan” sejtek különleges genomja horizontális géntranszfer révén jött létre:

A humán papillomavírus 18-as alfajának képviselői beépültek a méhnyak-hámsejtek magjának örökítőanyagába. Olyannyira, hogy egyesek szerint külön faj jött létre. A Helacyton gartleri-nek elnevezett HeLa sejtek 82 kromoszómát tartalmaznak, és annyira alkalmazkodtak a laborkörülmények közötti élethez, hogy sok más sejttenyészetet is „megfertőznek”.

Ez csupán egy konkrét példa amikor a sejt halhatatlanná válik❗

Mindennapi életünkben úgy érzékeljük, hogy az idő előrehaladtával öregszünk, s előbb vagy utóbb beáll a klinikai halál.

✅ Ahogy azonban a könyv is helyesen rámutat, a tudományban nem elfogadható indok a halálra, az öregség.

Hogy mi az öregedés, ami végső soron a halál állapotát idézi elő❓

Igazából az öregedés folyamata nem más, mint a sejtek rendezett állapotából történő rendezetlen állapotába való vándorlása, amely az emberi test megjelenésében fizikális elváltozásokat is okoz. Ilyen például a ráncosodás. A nanotechnológia tehát épp ezen a ponton léphet színre, anélkül, hogy a teremtett világ alapvető, katasztrófához vezető játékszabályait megváltoztatná. A nanotechnológia kizárólag azért lehetne felelős, hogy a sejtek fentiekben definiált vándorlását megakadályozza.