Nápoly utazás | Inspiratív Kalauz

A nápolyi feeling

Ritkán fordul elő velem, amikor egy cikkemnek címet, talán a Magyar Anyanyelvápolók Szövetsége számára az egyik legelfogadhatatlanabb módon kreálok. Remélem feloldoznak vétkemért, de a nápolyi közeg lelkülete annyira közel áll hozzám, hogy ennél jobb címet az összeállításomnak, sokáig töprengve sem tudnék adni.



Turisztikai szempontból megközelítve Nápoly eléggé komplex, én pedig litániával nem szolgálhatok, már csak a blogok praktikumának megtartása miatt sem. Mint mindig, most is az egyik legfontosabb célkitűzésem, hogy minél kisebb terjedelemben, a lehető legolvasmányosabban, Nápoly lelkének lényegi részére koncentráljak.

A kezdeti lépések Nápoly megismerése felé

Azt a közhelyet mellőzném, hogy Nápolynak milyen jó a fekvése, ezt szerintem már az egész világ tudja, hiszen agyon van hangoztatva. A fekvés csupán egy földrajzi adottság, de maga a természeti szépségének varázsa egy páratlan kincs,

aminek mindenki tanúja lehet, akinek lehetősége adatik például az Autostrada del Solén megpillantani a kétormú Vezúvot, s az alatta húzódó Golfo di Napolit, amely egy egész nagy alakban kibontakozó tengeri öböl, s annak peremén egy nagyon hangulatos már – már festői szépségű város képe bontakozik ki, igen ez Nápoly!  Köztudott én imádom a pálmafákat, a pálmafás sétányokat meg hatványozottan, s a partot a színes házsorokkal együtt, sok helyen ezek díszítik.

Az öblöt bal oldal felől a Posillipo nevű félsziget zárja. Ettől nyugati irányban helyezkedik el Procida és Ischia szigete, amely messziről kiszúrható a rajta elhelyezkedő hozzávetőlegesen 700 méteres Epomeo névre hallgató hegykúpja miatt. Biztonsággal állíthatom, hogy még a II. világháború idejében is a Nápolyi-öböl mesés panorámaképét a S. Elmo erődítménye zárta le, amelynek mindig elválaszthatatlan részét képezte, az addig igenis aktívan működő, a helyiek szerint igen egészségtelen életmódot élő, tehát rendszeresen pipáló Vezúv, amely gőzfelhőjével a Monte Somma 1132 méteres csúcsa melletti kráter feletti helyet jelenti. Körülbelül 1944 fele a város föld alatti morajai teljesen megszűntek, s a kráterből előtörő gőzfelhő sem volt többet tapasztalható.

Fontosabb, hangulatos városkák

Nápollyal szorosan összeépülve sorakoznak; Portici, Resina, Torre del Greco, Torre Annunziata.

Erre felé húzódik a Pompeji síkság, amiből déli irányba olyan 1400 méter magasra emelkednek ki a tiszteletet követelő Sorrentói-félszigetet betöltő hegyek, a Monti Latari.

Portici

Amikor Herculaneumba, a Vezúvra, vagy pedig Pompejibe utazunk ez az első városka a Vezúv alján és a tengerparton amit például a vonat vagy autó érint. Annyira összeépült Nápoly külvárosával, hogy még azt hisszük csupán S. Giovanni a Teduccióban vagyunk, a valóságban pedig már rég Porticiban járunk 🙂 A városka egyetlen nevezetessége a régi királyi palota az alacsony domboldalban terasszerűen kiképzett parkkal.

Resina

Valamikor a középkorban Herculaneum eltemetett települése fölé épült. Úgy igazából az 1631-es híres Vezúv kitörés után indult fejlődésnek. A XVIII. században elegáns nyaralók épültek a tengerpartján.

Torre Annunziata

Nápoly környékének legnépesebb, iparvárosa. Különösen híresek itt a spagetti-gyárak, ahol a tésztakészítéshez legalkalmasabb gabonából, a grano duróból készítik a tésztaféléket. Eme helység strand- és termálfürdői nagyon látogatottak.

Egy – két lenyűgöző fotó

Az éjszaka fényei Nápolyban

A San Francesco di Paola-templom

A római Pantheon mintájára készült eme remekmű. Ezt a templomot a nápolyi Bourbonok a család restaurációjának emlékére három évtizedes munkával építtették fel. A templom mélyen behúzódik a kolonnádok közé, a Pizzo-falcone dombjai alá. A történet egészen 1810-ig húzódik vissza. Napóleon tábornoka, Murat nápolyi király a domb rozzant házainak sorát akarta lezárni, amikor is az említett évben egy nápolyi építésszel, Leopoldo Laperutával dór oszlopsorokkal félkörben kolonnádot építtetett. Ahogy a fotón is látszik a Pantheon hatás nagyon dominál.

A Castel Nuovo

A Castel Nuovo és környéke esetén a hangulatot a kikötő teremti meg. A közelben három tér is található, a Piazza del Municipio, a Piazza Trento e Trieste, valamint a Piazza del Plebiscito, ezek a helyek foglalják magukba a város régi és új városközpontját. Érdemes végig csatangolni az egész területet, mert találkozhatunk Nápoly pompás középületeivel, s egész nap itt kavarog a kikötő város nyüzsgő forgalma. Megjegyzem a kúp alakú Vezúv is innen teljesen jól látható.

A Galleria Umberto, ahol a közelben található a híres Hotel Art Resort is!

Erre a területre nagyon jellemző a milánói inspiráció. A múlt század végén a vasszerkezetek még kuriózum számban mentek, s Milánóban a fenti képhez hasonló galériát építettek, s valójában ez a látvány annak a leutánzása. Ez a Galleria Umberto egy hatalmas vas és üveg egyben, s híres arról, hogy a II. világháborúig a városi polgárság találkozó helye volt.

Részlet a Sana Lucia negyedből

Ezt a negyedet nem véletlenül ennek nevezték el. Sokak számára számos dallam lehet ismerős, főleg Benjamino Gigli műsorszámai közül, mint amilyen például a Santa Lucia. A közkedvelt nápolyi dalok szülőhelye Nápoly eme híres negyede. De zengi még ez a hely a Chiaia és a Mergellina hangulatát is.

Az olasz fiatalságról

Az olasz temperamentum elég intenzív, pont ezért kedvelem őket, de ettől függetlenül ha buliról van szó, akkor nem az a hétköznapi nézet szerinti megközelítés alkalmazandó. Az olaszok egyáltalán nem disco őrültek, sőt azt kell mondjam, a házibulit, inkább előnyben részesítik, illetve a teljesen publikus szabad tereket imádják 😉

Egy jó tanácsom lenne, Nápoly utcáit járva! Nem árt ha az emberben amolyan Pavlovi reflex szerűen kialakul az, ha meghal egy motor hangot, akkor bizony markoljon rá a saját táskájára, vagy értékére mindenki 😀 Éjszaka nem érdemes egyedül járni sehova, ha mégis akkor a kivilágított főtereket ajánlom. Nápoly híres a drogkereskedelméről, így ezeket szinte mindenhol be lehet szerezni. Van egy vicces mondás, amely Nápollyal kapcsolatban terjedt el, miszerint akkor van tűzijáték, ha valaki fiának, vagy lányának szülinapja van, vagy ha megérkezett a friss drogszállítmány 😛

A nápolyiak közlekedéséről

Hasonlóan a legtöbb déli területhez a közlekedés autóval kaotikus. Nem indexelnek, és nem adnak elsőbbséget. A kocsik száguldanak, így a gyalogosoknak legkényelmesebb talán a szűk kis hangulatos utcácskák között haladva megközelíteni az áhított desztinációt.

Nápoly és környékének autóbuszközlekedése rendkívül fejlett. Nápolyban sok autóbusz közlekedik helyi járatként, legtöbbnek a végállomása a Piazza del Plebiscitón van. Az úgynevezett extraurbani-járatokkal távolabbi célpontokra is eljuthatunk.

A hajózás esetén szintén beszélhetünk helyi hajózásról és távolsági személyhajózásról. Előbbi a Beverello-molón  és a Via Caracciolo 10 előtt a Molo Esten bonyolódik le, míg utóbbi kikötője főként a Stazione Marittima a Molo Angioinón van.

Egy kicsit a gasztronómiáról

Sokan úgy gondolják Olaszország a Pizza igazi hazája ezért itt a legfinomabb. Szerintem ez egyáltalán nem így van 😉 Viszont a gasztronómiájuk központjában a tengeri egzotikumok állnak, s ebben verhetetlenek, ez engem mindig lenyűgöz.

Egyik kedvencem a garnélarákos tészta, ami könnyű és nem terheli meg a gyomrot, s elkészíteni is viszonylag egyszerű.

Szálláslehetőségek

Kapásból a 10 legjobb hotelek között tudom megemlíteni; Hotel Cristina, Hotel Palazzo Argenta … de mint mindig a legjobb ha a Nápolyba utazó maga keresgél a sok – sok rendelkezésre álló hotel között 😉

inspirator