Párizs környéki kirándulás : kalandra fel❗

✅ Röviden tizenöt, Párizs környéki látnivalóhoz szeretnék számodra jelen írásommal, némi inspirációs adalékot nyújtani.

Sceaux-i park

Versailles

Chevreuse völgye

Rambouillet

Chartres

Saint-Germain-en-Laye

Enghien-les-Bains gyógyfürdőről és az enghieni tóról

Saint-Denis

Sarcelles, Chantilly és Senlis városkákról

A compiègne-i erdő

Ermenonville

Meaux

Champs

Provins

Fontainebleau

Ahogy ígértem tehát, tizenöt tippem a Párizs környéki barangolásodhoz

Akkor, egy délre fekvő kirándulási céllal kezdem a Párizs környéki lehetőségek között. Mégpedig a francia park-művészet szép emlékével. Ide a sceaux-i parkhoz például a párizsi Luxembourg-állomástól, ami a boulevard Saint-Michael és az Edmond Rostand tér sarkán van, amolyan félig földalatti, félig gyorsvasút (RER B) jellegű vonattal lehet eljutni. Az utazás alig negyedóra, körülbelül 10 km a távolság.

A sceaux-i park fő látványossága elsősorban a csodás park maga, amelyet a Le Nôtre-i formájában állítottak helyre.

Tíz vízmedence sorakozik egymás fölött az úgynevezett Nagy Vízeséseknél.

Mindegyikükben szép szökőkutak, a víz legfelül bronz maszkokból tör elő, ezek Rodin alkotásai.

Egy nyolcszög formájú medence közepén 40 méter magas szökőkút lövelli magasba a vizet. Odébb egy hosszan elnyúló csatorna vizén apró csónakok közlekednek.

Ami a virágokat illeti, minden év szeptemberében, októberében dahlia-kiállításokat rendeznek itt. A kiállítás lényege, hogy bemutassák a dáliák sokszínűségét és szépségét, valamint népszerűsítsék a kertészkedést és a virágok iránti szeretetet.

Aki 🔗 Párizs városába eljut, aligha hagyja ki, hogy megtekintse ezt a világhírű kastélyt, s kicsit a város környékét is felfedezze. A letűnt korok „glore”-jának, egyben a francia szépségkultusznak a páratlan bizonyítéka is ez a kastély.

A Versailles kastély három párizsi vonat pályaudvarról közelíthető meg: Montparnasse, Saint-Lazare és Invalides.

A RER C közvetlenül ott van, a megálló neve „Versailles Château Rive Gauche”. 

Versailles a Napkirály és utódainak életében, egészen a forradalomig, a világhatalom francia királyság messze földön híres központja lett. A XVII. században még jelentéktelen falucska. XIII. Lajos itt vadászgatott, és kis vadászházat is építtetett magának. Az utód, a Napkirály, elhatározta, hogy nagy parkot alakít ki, és olyan palotát építtet, amely méltó maga és a ország hatalmához.  Le Vau kezd hozzá a tervezéshez. Le Nôtre pedig a park kialakításához. Olyan 1661 körül teszik le az alapköveket. 

Több mint 30 ezer munkás dolgozott ezen a tervek szerinti roppant nagy vállalkozáson. Legalább 6 ezer lovat fogtak be az anyagot szállító szekerek elé. Itt elhordtak egy dombot, amott meg pont új halmokat képeztek, tavak és csatornák medencéit ásták ki. Egy egész emberöltő munkája is kevés volt, hogy Versailles-ból a ma ismert Versailles legyen.  

A Francia Köztársaság történetében is fontos helyet foglalt el Versailles : 1875. január 30.-án itt kiáltották ki végleg a köztársaságot, négy esztendőn át itt ülésezett a parlament. 1958-ig a versailles-i kastélyban tartották meg a köztársasági elnököt megválasztó üléseket.

Szerintem sorban a következő, ami a turisták által igen felkapott kiránduló hely, így Versailles-on túl, az a Chevreuse völgye.  Az említett célpontig amiről mesélni fogok, nem nehéz eljutni. A RER B „Saint-Rémy-lès-Chevreuse” megállójánál itt tesz le.

A Chevreuse völgyére a Madeleine-domb tetejéről, egy ősi vár romjai közül a legszebb a kilátás. A vár egykori úrnője, Chevreuse hercegasszonya, a XIV. Lajos kiskorúsága idejében kitört polgárháború egyik híres alakja volt. Richelieu parancsára megtorlásként lerombolták a várat. A község egyik teréről, a „place des Halles”-ról vezet fel szerpentin, körülbelül 10 perces séta.

Két kerek tornya közül az egyik romos, a másik vaskosabb, viszonylag épen maradt: ebben három egymás fölötti terem található. A torony tetejéről szép a kilátás.

Rambouillet Párizs délnyugati környékén helyezkedik el. Lakosainak száma mondjuk a ’60-as , ’70-es évek viszonylatában elmondható, hogy a duplájára nőtt. Jelenleg olyan 26,000 lehet ennek a városnak a lélekszáma.

Párizsban az a szép, hogy tele van 📜történelmi érdekességekkel. Kedves Olvasóm talán meg sem lepem, ha azt mondom, ezen a környéken is egy szép kastélyról adhatok számot. Egészen pontosan a kastély neve „Château de Rambouillet”, s ami igazán érdekes az a története.

Château de Rambouillet történetéről röviden

I. Ferenc ennek a kastélynak az egyik bástya formájú tornyának termében lelte halálát. Valamilyen ismeretlen kór tört rá, miközben a rambouillet-i erdőben vadászott. Maga a kastély tele van rejtelmes érdekességekkel. Ahány király, s annak utódja, mind mind más céllal használta a kastélyt. Számos uralkodó akadt, akik szintén vadászat miatt részesítették előnyben. De például XIV. Lajos utóda már inkább egy rejtett átjárót építtetett, hogy a maga hálószobájából feltűnés nélkül juthasson szeretőinek boudoirjába 😉

Rambouillet továbbá híres arról is, hogy Napóleon is megfordult itt. Mária-Lujza itt találkozott apjával, az osztrák császárral, s innen indult vissza Bécsbe, örökre búcsút mondva Franciaországnak.

A Harmadik Köztársaság idején Félix Faure elnök határozta el, hogy a kastély a mindenkori köztársasági elnökök nyári rezidenciája legyen.

A régebbi történelmi viszonylatok alapján, talán egy frissebb emlék, azért akad még itt 1944-ből. De Gauelle tábornok ebben az évben augusztusban a főváros felé előrenyomuló francia és szövetséges csapatokkal haladva itt szállt meg. Ma is megtekinthető az az asztal, amelyen aláírta az alábbi parancsot;

Leclerc páncélos hadosztálya induljon Párizs felszabadítására. De Gaulle később, köztársasági elnökként örömmel használta a kastély intim hangulatát a külföldi államférfiakkal való fontosabb diplomáciai tárgyalásaihoz.

Pár szó a rambouillet-i erdőről 

Elsődlegesen vadászterület. Itt zajlanak a francia elnök diplomáciai vadászatai. Ilyenkor a párizsi diplomáciai testület tagjai kapják puskavégre a felhajtott vadakat. De a kirándulók is imádnak ebben az erdőben bóklászni. Kis tavak tarkítják, bár érdemes tudni, ezek közül a legtöbb mesterséges tó. Az itt található tavak közül az egyik, XIV. Lajos idejében, Versailles vízellátását szolgálta. Némelyik kis tóban 🌞 nyáron fürödni is lehet.

Több ilyen említett tó mellett, a kemping kultúra is kezdett kialakulni. Ezen a helyen májusban gyöngyvirágot, nyáron szamócát, tavasszal valamint ősszel gombát is bőven találhatnak a kitartó Párizs környéki látogatók. Hétvégén akár tízezrek is jöhetnek ide, de bátran mondom el is férnek, mert maga az erdő olyan 13 – 14 ezer hektár területen helyezkedik el.

A sok kastély után, immáron feldobnálak egy katedrális látványával. Már elve ha a város nevét nézzük, minden francia a katedrálisra asszociál. Ez a katedrális szinte égig nyúló felkiáltójelként magasodik ki a Beauce síkságból.

✅ Itt az alföld valahogyan magasabb mint ahogy Chartres városa fekszik. Pont ezért, de a katedrális a távolból úgy néz ki, mintha a búzatáblákból nőtt volna ki.

Chartres körülbelül 90 km -re helyezkedik el Párizstól. A lakossága, mármint a lélekszáma nekem egy érdekes adat. Megszoktam már, hogy a túlnépesedésből eredően, mindenhol a régebbi időkhöz képest a dupláját látom a statisztikai adatokban. Ennek a helynek a bájához hozzájárul, hogy míg 1965 környékén olyan 40 ezren éltek itt, addig a 2022. január 1. „Populations de référence 2022” alapján nem igen változott, maximum pár ezerrel csökkent a lélekszám.

Talán nem meglepő a turisták elsődlegesen a katedrális látványa miatt érkeznek Chartres-ba. A hívőket is szerte mindenhonnan Chartres városának egyházi hagyományai vonzzák be.  Maga a város a franciaországi Mária-kultusz egyik központja. A történelmi sztorik alapján Kopasz Károlya Szűz leplét a városnak adományozta, s ez a lepel mentette meg a lakosságot a normannok támadásaitól nagyon régen 911-ben. Ugyanakkor 1568-ban is egy Mária-szobor mentette meg a várost a hugenották ostromától.

Nemcsak Párizsban van ám Notre-Dame ami kihagyhatatlan, hanem itt a Párizs környéki látnivalók között érdemleges látogatásra a chartres-is Notre-Dame is, tulajdonképpen ez a katedrális amiről mesélek. De később láthatjuk, Senlis-ban is van egy Notre-Dame székesegyház, mely témát szintén érinteni fogom. A katedrális egy kisebb magaslat szélén emelkedik, apszisa a völgyre néz.

A katedrális 1914-ben leégett, ekkor teljesen újra kellett kezdeni az építkezést❗

🤔 Milyen is ez a chartres-i Notre-Dame katedrális❓

A katedrális belsejében említésre méltó az 1514-ben Jehan de Beauce tervei szerint építeni kezdett, de csak a XVIII. század elején befejezett kórus-körfal, amelyet mintegy 200 szobor ékesít.

A két torony közül a déli 1145 – 1165 között épült, öreg toronynak nevezik, ez néz ki jobban. Egykoron Viollet-le-Duc, egy híres építész, Franciaország legszebb templomtornyának mondta.

Az északi torony, az új torony 1134 – 1150 között, ez a magasabb, kb. 115 méter. Míg az öreg torony olyan 105 méter.

Ez az öreg torony és új torony címke, ha magát a létesítésük időpontját nézzük, ellentmondásos. De valószínűleg a nép azért adta mégis ezt a nevet ezeknek, mert az északit, ami valójában a régebbi, többször is javították.

Említett katedrális egy apróbb kihívást, a fiatalságnak is nyújt

Az északi, „új torony”, 378 lépcsőfokot jelent. Ez az apróbb fáradtság, ami az útszakasz a harangig, feledésbe merül a panorámaélmény kárpótlásának köszönhetően.

Szintén egy olyan városról tudok írni, amelyhez egy kastély fűződik, megspékelve egy történelmi pillanattal. Párizs központjától mindössze 21 km távolságra van. A bakancslistára szerintem simán felvehető amikor a Párizs környéki látnivalókat tervezzük.

Hiszen a Saint-Lazare nevű pályaudvarról rendszeresen indulnak vonatok, amelyek közvetlen a kastély tere melletti állomáson állnak meg. Egészen pontosan a RER A vonalát javaslom, ahol a megálló neve „Saint-Germain-en-Laye”.

Igazából a városnak a rövidített neve, Saint-Germain a használatos, s itt jön képbe a történelmi pillanat

A városnév rövidített változata került be ugyanis a Saint-Germain-i békeszerződésbe is. Azt a békeszerződést említem itt, amit 1919. szeptember 10-én a Saint-Germain-i kastélyban írtak alá.

A városnév eredete

A Párizs Saint-Germain-des-Prés történetéhez kötődő püspökre utal. Az elnevezés -en-Laye része pedig a latin Lidiából származik. Lidiának nevezték a környező erdőt. A Szajna itt nagy ívet ír le, egy majdnem 100 méteres fennsík tövében. A francia királyok már a XII. században erődítményt emeltek a város legmagasabb pontján. Szent Lajos még kápolnával is kiegészítette.

Egy kicsit a várról, s a város előtörténetéről 

A vár körül település is létesült. Az angolok azonban a százéves háború során kétszer is elpusztították. I. Ferenc idejében kezdett újra felvirágozni Saint-Germain.  A király itt tartotta esküvőjét, és 1539-ben rendelte el a ma is meglévő kastély megépítését. Természetesen ez rekonstrukció volt, hiszen az első kastélyt, amelyet Grand Châtelet-nek neveztek, VI. Lajos építtette a helyszínen 1124-ben.

A kastély építésze Pierre Chambiges volt. A Château de Saint-Germain-en-Laye kastély pillanatihoz tartozik, hogy itt született XIV. Lajos, s itt halt meg XIII. Lajos. A Napkirály 1682-ig itt tartózkodott udvarával s csak Versailles kedvéért vált meg tőle.

A kastély maga szabálytalan ötszög alapú. I. Ferenc építésze meghagyta a korábbi vár alapjait és a várárkokat. A donjon tetejében egy külön kis őrtornyot építettek. A kastély déli oldalán, valamilyen szinten megmaradt a Szent Lajos-korabeli  kápolna.

Az alsó két emelet mindenütt kőből van, a felső két emelet már a reneszánsz könnyedebb stílusát tükrözi vissza.

Mit lehet csinálni a városban?

Saint-Germain-en-Laye-ben a kastélyon kívül érdemes meglátogatni a gyönyörű Saint-Germain-i erdőt, sétálni a város hangulatos utcáin, és felfedezni a helyi piacot. A Musée d’Archéologie Nationale is érdekes lehet, amely szintén a kastélyban található.

Erről a Párizs környéki gyógyfürdőről a tájékoztatást, előszeretettel azok fogják kultiválni, akik már nem először járnak Párizsban, csupán még jobban szeretnék azt megismerni.

Ebből kifolyólag pedig idejük is akad a wellness élvezeteknek, akár egy teljes napot is szentelni.  😊

Azért is említem meg ezt a gyógyfürdőt, mert véleményem szerint Párizs környékének egyetlen igazi gyógyfürdője. Ez a gyógyfürdő 12 km távolságra északra van a fővárostól, mondjuk a Nord pályaudvartól.

Az említett gyógyfürdő megközelítéséről

A RER B vonalával „Gare du Nord” megállóig kell menni, onnan pedig a Transilien szolgáltató keretében működő H jelzéssel ellátott vonattal, tulajdonképpen a negyedik megálló, „Enghien les Bains”.

A gyógyvízről

A Spa Diane Barrière Enghien-les-Bains gyógyvize kénes és ásványi anyagokban gazdag, amelyeket elsősorban a bőr és a légzőszervi problémák kezelésére használnak.

A címen található wellness komplexumról röviden

A kültéri szolárium tökéletesíti az élményt. Néhány hossz úszás, kellemes a 30°C-ra fűtött vízben. Lazíts az egyik kényelmes nyugágyon. Élvezheted a napsugarakat a kültéri szoláriumban.

• Gőzfürdők,
• szaunák
• és különböző pihenőszobák jellemzik a helyet.
• A 3500 m²-es területen nyújt wellness & spa élményeket a gyógyfürdő!

Remek kirándulás itt a környéken az alábbi gyönyörű tavacska

Az enghieni tó az említett gyógyfürdő épületével szemben egy km hosszúságban és olyan 500 méteres átlagos szélességben húzódik. Csónakázótó és egyéb vízisportok helye ez.

A 19. századtól kezdve a helyszínen tevékenység fejlődött ki, miután Cotte atya 1766-ban felfedezett egy kénes vízforrást, amely Enghien fürdőkultúrájának alapját képezte. George Sand, Ingres, Alexandre Dumas, Jean-Jacques Rousseau, Mathilde hercegnő, III. Napóleon, Aristide Briand, Louis Blanc, Karl Marx és sok más híres és ismert személy elmélkedett e tó körül.

✅ A tó körüli séta lehetőséget ad arra, hogy megcsodáld a gyönyörű kerteket és figyelemre méltó fákat. Megfigyeld a sok madarat és a finom stílusú házakat, amelyek Enghien-les-Bains történelméről tanúskodnak.

ℹ️ A százéves platánfákkal szegélyezett mólót/promenádot követve felfedezheted a különböző, a „Rives d’Enghien Lucien Barrière” exkluzív koncepció alatt egyesített, forrásnál lévő jóléti helyszíneket:

• a Kaszinót,
• Színházat,
• Spark központot,
• Fürdőket, Üzleti Központot,
• Szállodákat és Éttermeket

Gyönyörű házakkal és kertekkel szegélyezve a tó a vízi tevékenységek és sportok fő központja: vitorlázás, evezés, vízibicikli és horgászat, ez itt napi rutin. Az Esplanade Patenôtre-Desnoyer (rue du General de Gaulle) a látogatók kedvenc helye, és széles kilátást nyújt a tóra, a színházra, a Rózsakertre és a Kaszinóra.

További Párizs környéki kirándulás célpontja lehet Saint-Denis. Aki a kommunizmus történelmi bugyraiban szeretne kicsit elkalandozni, annak szerintem tökéletes ez az egykor munkások lakta, „vörös övezet” címkével aposztrofált lakótelep.

A régi kommunista erők lakótelepeket, modern iskolákat, sporttelepet, uszodát, stb. építtetett.  Saint-Denis jelentős átalakuláson ment keresztül az évek során. Bár történelmileg ipari város volt, az utóbbi évtizedekben jelentős urbanizációs és fejlesztési projektek zajlottak, így ma már inkább lakó- és kereskedelmi területek jellemzik.

Az egykori gyárváros megközelítése a párizsi Nord pályaudvarról olyan 8 perces időt vesz igénybe. A RER D vonalán „Gare du Nord”-tól összesen két megálló a „Saint-Denis”. A párizsi metró közül az M12 és az M13 egyik végállomása is ez a város.

📜 A város történelmi előzményeiből

A kommunizmus időszakában kifejezetten ipari központnak számított. Olyan 300 gyárral. 1789-ben, a forradalom kezdetén csak 6000 lakosú csöndes kisváros volt.

Létét kifejezetten annak köszönhette, hogy bazilikája évszázadokon át a francia királyok temetkezési helyéül szolgált. Maga a bazilika tulajdonképpen egy ősi római-gall temetőben helyezkedik el. Érdemes megnézni 👇

Ez a Saint-Denis székesegyház, még a régi Karoling-időkben épült templom helyén van.

A kronológia alapján a bazilika valahogy így épült fel :

• 1137-ben a bazilika homlokzata, két tornya, kriptája épült fel.
• 1144-ben már felszentelték, de maga az építkezés még több mint egy évszázadon át zajlott.

A munkálatokat Szent Lajos építésze, nevezetesen Pierre de Montreuil fejezte be.

• A XIV. században építették meg az északi oldalkápolnákat.
• A XIX. században restaurálták, de többet ártott mint használt az igyekezet. Eltorzult a külső, veszített a stabilitásából is a bazilika. A bal oldali, eredetileg nagyobb tornyát le is kellett bontani. A különbséget az alábbi képelemmel szemléltetem.

A mintegy 60 királysír közül érdemes megnézni Dagobert síremlékét. Mindenesetre kihagyhatatlan a föld alatti kripta része is. Itt összegyűjtve találhatóak a tömegsírból a Restauráció idején újra kiásott királyi maradványok.

Saint-Denis városon át, esetleg azt kikerülve, el lehet jutni a párizsi „alvóvárosba”.  Ezzel kezdek majd kitérek a másik két városra is.

Sarcelles :

Itt épült 1958 és 1961 között Boileau és Labourdette építészek tervei szerint a 2022. január 1. népszámlálás szerinti 58  576 lélekszámú modern település.

Az egyforma vagy nagyon hasonló bérháztömbök egyhangúsága, a teljesen új városban élés olyan problémákat vetett fel, hogy a francia szociológusok , pszichológusok azóta „sarcellitis” néven emlegetik a túlságosan modern életforma ártalmait.

Ez a város nem kifejezetten turisztikai célpont. Viszont érdemes lehet ide ellátogatod, ha szereted a nagy helyi piacokat, valamint a szép parkokat.

Chantilly :

Ha ellátogatunk ebbe a városba akkor egy igazi történelmi utazást tehetünk. A város a nevét onnan kapta, hogy Párizstól 42 km távra északra egy Cantilius nevű római építtetett egy szép villát, tehát ezen a helyen. Azért volt kuriózum, mert abban az időben ez volt az első villa ami felépült.

A XVIII. században Chantilly finom csipkéiről és gyönyörű porcelánjairól vált híressé.

A mesterséges tó kis sziklás szigetén álló kastély a XIV. században épült, azóta többször restaurálták. Jelenleg a Musée Condénak ad otthont, és 1886-ban a múzeum, a könyvtár és a környező park gyűjteményeivel együtt a duc d’Aumale az Institut de France-ra örökítette mindezt.

A múzeum képzőművészeti gyűjteményei között megtalálhatók Raphael (1483–1520) olasz reneszánsz festő alkotásai, valamint a XVI. századi udvari festők, Jean és François Clouet ritka portréi. A nagy, XVIII. századi istállók, amelyek 240 ló és több mint 400 vadászkutya elhelyezésére épültek, szintén nyitva állnak a nagyközönség előtt.

Persze Chantilly kastélya elsősorban a külföldieket vonzza. Tapasztalatom szerint a párizsiak inkább előszeretettel a messze földön híres, pompás fekvésű és óriási lóversenypályán szokták végig izgulni a futamokat. A versenypályát 1834-ben avatták fel. A Le Prix du Jockey Club éves versenyeit júniusban rendezik. Chantilly város, Franciaország egyik legfontosabb lóképző központja.

A kastély részét képző említett múzeum többek között a XVII., XVIII., és XIX. század legnagyobb francia képzőművészeinek alkotásait mutatja be. Érdemes még hivatkoznom Raffello „Három gráciája” és „Szűz”-e, alkotására Filippino Lippi, Tizian, és Leonardo da Vinci vásznai mellett.

Senlis :

A 324-es számú út átvezet Senlis-ba a távolság olyan 10–15 km. Több út is rendelkezésre áll. Olyan Párizs környéki kisváros ez, amely talán a legöregebbnek számít. Itt maradtak meg ugyanis leginkább teljes épségben nemcsak a középkori házak, templomok, kastélyok, de feltártak római, gall, frank romokat is.

Senlis-t a francia városok Csipkerózsikájának szokták mondani. A szójáték szerint „La ville au bois dormant”, annyit jelent erdőben alvó város. Míg a Csipkerózsika francia elnevezése „La Belle au bois dormant”, ami meg körülbelül annyit jelent, hogy az erdőben alvó szép lány.

Óriási erdő veszi körül. Főként március – április környékén rengeteg helyi franciát láthatunk itt. A francia családok szeretnek virágcsokrokat gyűjteni. Mint minden Párizs környéki erdőnek, ennek is számtalan emléke van a királyi vadászatokról.

 

Ez a senlis-i katedrális volt a példa Amiens, Reims és Párizs csúcsíves székesegyházainak megépítésére. A látogató akkor érezheti leginkább felelevenedni a középkori hangulatot, ha a Notre-Dame északi oldalhajójának kapujánál lévő kis térről nézz körül. A székesegyház falai itt az építkezés első időszakából valók. A kis kertben középkori kutak, szemben az egykori püspökség, amelynek a falai egy gall-római toronyhoz támaszkodnak.

Ez az érdekes erdő, – csakhogy újabb erdőkínálattal szolgáljak a kirándulásszervezésekhez – időben két igen közeli történelmi lenyomattal is szolgál.

✅ Itt leginkább az 1918-as és 1940-es esztendőkre gondolok, de ígérem bemutatómból ki fog derülni, miért is említem meg ezt a két évszámot.

Mindenekelőtt viszont azt szeretném elmondani, hogy juthatsz ide

Esetleg ha 🚗 autóval közlekedsz, akkor az A1-es autópályáról az N31-es  alkalma arra, hogy Párizsból közvetlenül ebbe a szép erdőbe navigáld magad.

Ha a tömegközlekedést választanád, akkor a „Gare du Nord” pályaudvaron a 16453 számú TER 🚆vonatot kell igénybe venned.

A harmadik megálló „Compiègne”, de innen a TAD101-es 🚌 busszal még 5 megálló, ami további 40 perces utazási időt jelent:

• A buszra felszállni „Vieux-Moulin” megállónál tudsz,
• a buszról pedig leszállni a „ST-JEAN-AUX-BOIS – La Brévière” megállónál.

Innen olyan 1.8 km 🚶‍♂️gyalogútra fekszik az erdő. Párizstól a Compiègne-i erdő  olyan 70–80 km távolságra van, minden attól függ pontosan milyen közlekedési megoldást választasz.

📜 Az erdő vonatkozásában milyen két érdekes történelmi tényadatra gondoltam❓

Compiègne városától olyan 6 km távolságra az erdőben van egy tisztás. Itt írták alá az I. Világháború végét jelentő fegyverszüneti megállapodást, Foch marsall és a német kiküldöttek. 

A tisztáson ott a nevezetes vagon, egy múzeum (Clairière de l’Armistice) keretein belül tekinthető meg. Pontos címe : 🧭 Route de Soissons, 60200 Compiègne, Franciaország

A 2419D étkezőkocsi 1914-ben a nemzetközi hálókocsi-társaság tulajdonában volt, és a nyugati vonalakon használták. A Francia Hadsereg 1918 szeptemberében rekvirálta. Hogy elkerülje a német küldöttség megalázását, Foch marsall úgy döntött, egy diszkrét helyet talál ezen a Párizs környéki helyen. Egy tüzérségi vasútvonalak által elfoglalt erdős terület a Compiègne-i erdőben, Rethondes falu mellett adott otthont a találkozónak.

Az első világháborút lezáró fegyverszünetet 1918. november 11-én 5:15-kor írták alá a szövetségesek és a német teljhatalmú megbízottak. A fenti ☝️fotó az aláírt fegyverszüneti egyezménnyel Párizsba induló Foch marsall szövetséges küldöttségét ábrázolja, az említett és a múzeumban látható vagonnal együtt.

De hogy a történelmi ízelítőmnél maradjak, 🤔 miről emlékezetes a másik évszám, az 1940-es, amivel szintén nyitottam a compiègne-i erdő bemutatását❓

Részben ez tanúbizonysága annak, hogy miért is robbant ki a II. Világháború és hogy az I. Világháború kimenetele milyen súlyos gazdasági negatívumot eredményezett Németországnak. Ekkoriban ugyanis Németország igencsak nyögte a háborús jóvátételek kiadásait és küzdött a hiperinflációval.

Szóval az egyik tanúbizonyság az, hogy a helyzetet Németország gyűlölte, s talán amikor 1940-ben Hitler hadai elfoglalták fél Franciaországot, az első intézkedéseik egyike az volt, hogy a fenti kép bal oldalán látható termeskocsit elszállították majd lerombolták. Ebből következik a másik tanúbizonyság, mégpedig az, hogy 1950-ben elkészítették a lerombolt vagon pontos mását, azaz ez a vagon bizony már nem ugyanaz!

Ma tehát egy ugyanilyen sorozatú kocsit csodálhatunk meg, ennek a száma az általam említett 2439D, amely azonos módon van berendezve mint az eredeti.

• 4 méter magas,
• 20 méter hosszú.
• Az oldalsó ablakokból címkék jelzik a teljhatalmú megbízottak helyét 1918. november 11-én.
• A kocsi hátulját az első világháborúban részt vevő szövetséges országok zászlói díszítik.

Magáról az erdőről pár szóban értekeznék

A compiègne-i erdőben a séta is kellemes. Keresztül-kasul szelik az utak és a lovasoknak szánt ösvények. 👇

A hely, ahogy a legtöbb erdő, a vadászatkedvelő francia királyokra emlékeztet. A jólét a Föld szenvedésén meggazdagodott bankárokra volt jellemző mindig is. Érdekes tényadat, hogy James de Rothschild báró vadásztársaságának volt joga itt szarvasokat űzni.  

Ez egy fenséges erdő a város kapujában. Szó szerint. Compiègne-ben, a királyi és császári városban az erdő a neoklasszikus kastély mögött kezdődik. A compiègne-i állami erdő méretét tekintve a harmadik Orléans és Fontainebleau után. Akárcsak a két nagyobb testvére, ez is nagyon át van itatva a múltjának tekintélyével.

Hatalmas kiterjedése miatt már korán kedvelt üdülőhellyé vált. Az I. Ferenc korabeli vadászatokhoz kialakított ösvényekkel, XIV. Lajos alatt ültetett erős tölgyekkel, és utódaik által tovább építve Compiègne a királyi erdő archetípusa. Innen erednek a séták során felfedezhető pavilonok, kápolnák és más emlékművek.

Egy kis hangulatos faluval folytatnám a Párizs környéki kalandozást. A falu kicsi bár lakossága mondjuk a ’70-es évekhez képest a duplájára nőtt. A legutóbbi 2022-es adatok alapján 927 fő él a faluban.

💡Hogy, hogy juthatsz ide❓

Saját vasútja a mai napig nincs. A legközelebbi vonatmegálló a falutól „Plessis-Belleville” a K vonat megállója ami „Gare de Nord” -tól jön, 6 km távolságra van.

Elősztori amikor is a faluval kapcsolatos turizmus gondolata megfogant

Attól még mert a falu kicsi, már 1938-ban úgy vélték tökéletes idegenforgalmi célpont lehet. A falu kis előtörténetéhez ugyanis hozzá tartozik, hogy említett évben, egy bizonyos Radziwill hercegi család igen nagy dobra akarta verni a Rousseau-emlékekkel teli ermenonville-i parkot. Erre ugrott a francia Touring Club, amely megvásárolta a parkot és megnyitotta a turisták előtt.

Az  ermenonville-i park ugyan ma magántulajdonban van, de a turistákat továbbra is szeretettel várja. 👇

A falucska régebbi előtörténetéből

Az ermenonville-i birtokot 1763-ban örökölte egy márki, René de Girardin, Rousseau lelkes tanítványa. Ő nyomban neki is látott a rousseau-i tanok szerint „megszépíteni a természetet”.  „Filozófiára ihlető” parkot teremtett a homokos és mocsaras talajon.

Minden második lépésre jelképes szobrok, elgondolkoztató feliratú kőtáblák várják a látogatót❗

A parknak számos, illusztris látogatója volt Marie-Antoinette-től a kalapos királyig, II. Józsefig. 1778-ban a beteg és öreg Rousseau a márki meghívására ide vonult vissza, itt élte le utolsó hónapjait. A parkban egy kis tó szigetén, a Nyárfák szigetén temették el. A forradalom idején a Konvent elrendelte, hogy a nagy gondolkodó földi maradványait a Panthéonban helyezzék el. Rousseau első sírja azonban azóta is zarándokhely.

A márki kastélyáról, s egyben teljesebb történelmi látkép

Annak idején a márki egy nemesi rang volt. Ezt szerettem volna tisztázni, így közérthetőbb amit írok. Ez a rang valahol a gróf és a herceg közötti.

Az ermenonville-i kastélyt 1930. június 11-én nyilvánították műemlékké, az északi parkkal együtt. Ez a klasszikus stílusú épület két hosszú oldalszárnnyal rendelkezik, amelyek a díszudvart keretezik, amely a bal és jobb oldalon a Jean-Jacques-Rousseau parkra nyílik. Az oldalszárnyak előépületei, amelyek alacsonyabbak a főépületnél, gazdagon faragott, alacsony oromzatokkal díszítettek, akárcsak a központi rész.

Az utóbbi egy erkéllyel és két domborművel van ellátva az első emelet trumeauin. Egyébként a homlokzat díszítései a sarokkövekre és az ablakok szemöldökfájának közepén található konzolokra korlátozódnak. A kastély jelenlegi külső megjelenését Claude-Louis Lombard úr idején, 1725 körül kapta. Ekkoriban rombolták le a „Roi Jean le Bon” nevű bejárati kaput.

A felvilágosodás korában vagyunk❗

René de Girardin márki eltávolította az előudvarból az azt zsúfoló épületeket, így megnyitva a kilátást a déli parkra. Az épület belsejét is mélyrehatóan átalakította, hogy kellemes és kényelmes lakóhelyet hozzon létre. – Ermenonville falu első várát 987-ben, Hugues Capet idejében építették, és a XV. században, XI. Lajos király három alkalommal is ott tartózkodott.

A XVII. század elején IV. Henrik király Ermenonville-be látogatott, hogy meglátogassa hűséges szolgálóját, Dominique de Vic-et. Megengedte neki, hogy a királyi liliomot hozzáadja a címeréhez. Ez a címer ma is Ermenonville címere. Ez a bátor, falábas katona 1600-ban vásárolta meg a birtokot 36 000 écuért.

A XVIII. században a kastélyt átalakítják a régi vár alapjain, amelyből két kerek torony marad keleten és kettő nyugaton, valamint a várárok. 1754-ben a kastélyt eladják René Hatte-nak, XV. Lajos király adószedőjének. Unokája, René de Girardin márki örökölte meg tőle halála után, és ő lett az új ermenonville-i vicomte, ahol 1763-tól kezdve élt. A vicomte szintén egy rang, akárcsak a márki, szerintem ez leginkább az algrófnak felel meg.

A bemutatott kastély ma egy szálloda és étterem, s vagy a Luxe Empire csoport tulajdonában van vagy egyéb magántulajdonban. Egy ideig a Rothschild család tulajdonában is volt, na ők nem engedtek oda turistákat.

Meaux körülbelül 40 kilométerre van Párizstól északkeleti irányban. A város híres a brie sajtjáról, különösen a Brie de Meaux-ról.

Egyszerűen megközelíthető, magyarosan kifejezve Párizs „keleti pályaudvaráról” a Gare de ‘lEst-ről. Olyan 5 megálló a kényelmes vonattal, kb. 35 perc menetidő.

📜 A város történelmi érdekessége

Meaux kapui alatt dúlt az I. Világháború egyik legnagyobb és legdöntőbb csatájának első szakasza. Pontosan az ourcq-i ütközet eseményének a helyszíne a város, amelyet a nevezetes „marne-i taxik” megjelenése fordított a franciák javára.

Építészeti stílusokért rajongók figyelmébe

A modern építészet rajongói a város közelében Le Corbusier egyik „Cité Radieuse” -ét láthatják. A régmúlt korok építészeti stílusát kedvelők pedig a katedrális és a püspöki palota látványában gyönyörködhetnek. Bossuet volt a város püspöke 1681-etől 1704-ig.

Szerintem érdemes végigjárni a Párizs felé vezető utón a különböző történelmi pillanatokhoz kötődő érdekességeket. Például a várostól olyan 5 km távolságra  látható, Gallieni tábornok emlékműve. Viszont ha itt jobbra letérünk, akkor felfedezhetjük a neufmoutiers-i nagy hősi temetőt is. Megemlített tábornok emlékművének tövében tájékoztató táblák vannak, amik precíz információval szolgálnak, hogy a háború során hol álltak a francia csapatok és a németek.

Rengeteg emlékművet és történelmi érdekességet fedezhetünk fel, jóllehet autóval kényelmesebb bejárni és kihasználni a 35 km hosszú körút előnyeit.

Legjobb ha Meaux városát két részre bontjuk

✅ Megtehetjük hiszen a Marne folyó választja ketté, így az alábbiakban a történelmi központ jobb és baloldalát taglalom.

Meaux történelmi központja: a jobb part

Az óváros utcái és sikátorai a középkorból örökölt sűrű városi szövetet alkotnak. A városháza tér köré összpontosul, amelyet a Champagne és Brie grófok egykori kastélyának helyén építettek, valamint a szimbolikus Saint-Étienne katedrális köré, amely messziről látható.

A szűk utcák labirintusában, a lenyűgöző gall-római falak oltalmában megtekintheted a számos magánkúria fenséges bejárati kapuit, amelyek a város gazdag múltjáról tanúskodnak. Fedezd fel a régi kanonoki negyed nyomait, amely a katedrális lábánál fekvő Bossuet kertet öleli körül.

Meaux történelmi központja: a bal part

A bal parton, a Piac kerületben a városfejlesztés a lenyűgöző Piaccsarnok köré összpontosul, amelyet az 1870-es évek végén építettek a régi, egészségtelenné vált piacok helyettesítésére. A kerület régóta érdeklődésre tart számot, köszönhetően a Marne melletti stratégiai elhelyezkedésének, amely kulcsfontosságú volt Párizs búza- és faellátásához.

A Párizs környéki látnivalók között a következő ajánlóm egy olyan város, ami talán Párizstól keleti irányba az egyik legközelebbi kastély élményét nyújtja. Királyok és kegyencnők emlékeivel gazdag hely ez.

A Marne völgyének panorámája is plusz indokot szolgáltat a legtöbb turistának, hogy Champs kastélyát felkeresse. 👇

A kastély meglátogatása tömegközlekedési eszközökkel

RER A -val a „Noisel” megállónál be tudunk csatlakozni a 220-as számú buszra, s onnan hét megálló a „Mairie de Champs” ahonnan tényleg 380 méteren belül megtaláljuk a kastélyt.

A kastély történelmi háttere

1703 és 1707 között épült a kastély Poisson de Bourvalais számára, aki fegyverkereskedelemmel nagy vagyonra tett szert. Azonban a főúri életet nem sokáig élvezte, talán a régebbi világra inkább jellemző volt, a tettek utáni következmény, nem úgy mint manapság❗

1715. szeptember 1-jén XIV. Lajos király meghal. Szinte azonnal Paul Poisson de Bourvallais-t pénzügyi visszaélésekkel vádolják, és a Bastille börtönébe kerül, 1716-ban. Hogy elkerülje a legrosszabbat, azaz a halált, a pénzember ajánlatot tesz a Régensnek, a fiatal XV. Lajos király gyámjának!

Szabadságáért cserébe átadja az államnak a champs-i birtokát, amely közel 2000 hektár földből áll (nagyobb terület, mint az 1700-as évek Párizsa!), valamint egy párizsi palotát (olyan pompás és jól elhelyezkedő, hogy 1718-tól a korona kancellárjának, a jelenlegi igazságügy-miniszternek a rezidenciája lett, és azóta is az, mivel ez a jelenlegi igazságügyi minisztérium a Place Vendôme-on!).

1718 novemberében Conti hercegnő, XIV. Lajos törvénytelen lánya és Mademoiselle de la Vallière megvásárolja a Champs birtokot. A gyermektelen özvegy hercegnő minden szeretetét anyai unokatestvérére, Charles François de la Baume Le Blanc-ra fordítja, akit örökösévé tesz.

1739-től 1763-ig a kastélyt Louis César de la Vallière herceg, Charles François legidősebb fia foglalta el. Louis César, aki közel állt XV. Lajoshoz, szoros kapcsolatban volt Pompadour márkinővel, a király hivatalos szeretőjével is. 😉

1757 júliusától 1759 januárjáig bérbe adta neki a champs-i birtokát, ahol XV. Lajos király is meglátogatta.

Pompadour asszony a kastély első emeletén található nagy zeneterem mellett rendeztette be hálószobáját. Ez a hálószoba arról lett híres, hogy egy galamb szerelmi regényét ábrázoló faburkolattal rendelte díszíteni falait.

Viszonylag Párizstól távolabbi célpont amit most ajánlok. A fővárostól délkeletre 85 km távolságban fekszik ez a város.

A legkönnyebben ebbe a városba a „Gare de l’Est” pályaudvarról induló „P” vonattal jutunk el.

✅ Arra a 🚆vonatra kell felszállnunk, amelynek a végállomása Provins❗

Említett „Gare de l’Est” pályaudvarra több módon is eljuthatunk. Például a RER B vonalán a „Gare du Nord” megállónál van a 4-es metró csatlakozása, amivel mindössze egy megálló a „Gare de l’Est”.

Provins történeti érdekességei

Ma körülbelül Provins 11 ezer lakossal rendelkezik. Hétszász esztendővel ezelőtt viszont a mai Franciaország területén a harmadik legnagyobb városnak számított a maga 80 ezer lélekszámával.

Egykoron a város falai között legalább 3000 iparos dolgozott ; szövők, molnárok, vargák, késesek. S mivel a „provins-i pénz” is igen ismert volt egész Európában, német és lombard pénzváltók is nagy számban keresték fel a várost.

Vajon mi eredményezte a lélekszám radikális csökkenését, dacára a napjainkban olyan trendi globális túlnépesedéssel❓

Maga a százéves háború vetett véget a város egykori virágzásának❗

Az angolok is igen nagymértékű pusztítást végeztek itt, valamint a hugenották vallásháborújában is sokat szenvedett a város. A múltra csupán az óváros falai, tornyai, templomai emlékeztetnek, valamint az a tény, hogy Provins manapság is a környék legforgalmasabb állatvásárainak és gabonapiacainak ad helyet.

A városba érzekés egyik legjellegzetesebb látványa

Párizs felől érkezve az utazó szemébe a város fölé emelkedő vaskos toronynak, a Cézár-toronynak, a dombtetőre épült óváros falainak látképe kerül.

Igazi hamisítatlan középkori érzés lehet úrrá rajtunk a komor falak és a sok torony láttán. Főleg ha a balra eső tornyot nézzük, mert annak már a neve is, „Hóhérok tornya”. Itt ebben a toronyban laktak a város hóhérai, amikor Provins-nak még megvolt a pallosjoga. A középkori városfalakra egész Franciaországban a hihetetlen mértékű enyészet jellemző, mégis itt Provins városában még egész jó állapotban megmaradtak.

✅ A Cézár-torony a középkori Provins városának jelképes műemléke és a történelem esszenciája❗

Ez a XII. századi vártorony lenyűgöző mind méretében, mind formájában. A Nagy Torony, ahogy szintén nevezik, természetesen őrtoronyként szolgált, de menedékként és börtönként is. A foglyokat a tornyokban és a zárkákban tartották, amelyek szűkek voltak és néha teljes sötétségbe borultak… Ma a Szent Quiriace kollégiumi templom harangjait őrzi, és még mindig kétszer szól: 5 perccel az óra előtt, igen pontosan!

A várból amihez a kedvet igyekeztem elhozni számodra, remek panorámás kilátás nyílik a városra és a környékére egyaránt. Legjobb tudomásom szerint minden év december 25 és január 1. között zárva van.

Utolsó felhozatalomat ebben a Párizs környéki témában egy olyan hellyel zárnám, amit szintén a királyok rezidenciája helyének tarthatunk nyilván. Méghozzá Versailles után a második a sorban.

Ez a város is egy szép kastély helyéül szolgál, de hogy juthatunk ide❓

A fővárostól autópályán viszonylag gyorsan ide jutunk, a távolság olyan 60 km, vasárnaponként lassabb is lehet a forgalom.

✅ Egyebekben tömegközlekedéssel egy lehetséges megközelítés:

A „Gare de Lyon” állomásról a legkönnyebb. Erre az állomásra sok helyről eljuthatsz, mert megáll itt például a RER A vonala is, a Metro 1 és 14-es vonalak is. Szóval „Gare de Lyon” állomásról a RER D vonattal juthatsz el Fontainebleau-ig. Szállj fel a vonatra, amelyik „Melun” irányába tart, és szállj le Fontainebleau-Avon állomáson. Innen busszal vagy gyalog juthatsz el a kastélyhoz.

Évszámok szerinti történelmi kronológia, ahogyan Fountainebleau sorsa alakult

A krónikákban 1137-ben esik először szó erről a városról. A X. – XI. században a mai palota őse mindenképpen vadásztanya volt, így nemcsoda, ha maga a kastély a királyok számára, hasonló célt szolgált.

A városban 1169-ben épül fel az az első kápolna, amit a Franciaországba menekült Thomas Backet szentelt fel.

Az 1268-as éve a városnak azért érdekes, mert itt egy kastélyfélében születik meg Szép Fülöp.  Fountainbleau-ban ebben az esztendőben V. Károly könyvtárat alapít. Az első nagy kastélyépítő I. Ferenc, tabula rasát teremt a középkori építmények lebontásával és a reneszánsz ízlésének megfelelő kastélyt építtet.

IV. Henriknek köszönhet ezután sokat a kastély. 1593-tól 1609-ig állandóan dolgoznak a művészei és mesteremberei.

1657-ben Krisztina királynő a svédek volt uralkodója érkezik ide. Jöttét azonban nemsokára véres esemény követi. Kegyeltjének Monaldeschinek a meggyilkolása.

1717-ben Nagy Péter cár vendégeskedik a Fountainbleau-ban. 8 évvel később maga a kastély királyi esküvő színhelye, ugyanis XV. Lajos itt vezeti oltárhoz Marie Leszczynszkát.

1768-ban a király itt fogadja a dán VII. Keresztélyt, aki előtt Voltaire Tankrédját játszatja.

Természetesen a teljesség igénye nélkül csak pár fontos esemény került említésre. Azonban, hogy a sok évszázados múlt utolsó évtizedeiből egy frissebbre is hivatkozzak ;

a II. Világháború évei alatt von Brauchitsch tábornagy állította fel főhadiszállását a kastélyban.  A hidegháború esztendeiben a nyomába a Speidelek és a Keilmanseggek léptek, ők már mint NATO-tábornokok.

A város nevének eredetéről

Igazából csak találgatok. De a „fontaine” francia szó magyarul szökőkutat, esetleg forrást jelent, talán ennek az erdővel lehetett valami kapcsolata. A város nevében lévő bleau toldalék eredetéről a történészek úgy gondolják, hogy egy Blitwald nevű frank harcos családneve szolgálhatott ehhez alapul. Blit személynévből és a germán erdő szóból áll. Ha megnézed magyar német szótárban mi az erdő, akkor megkapod azt, hogy wald.

Ezen felül még rengeteg gondolatmenet és legenda kapcsolódik a város nevéhez, szóval semmi sem fix, csak az, hogy van itt egy szép érdekes kastély, így erről mesélek. 👇

A kastélyról röviden

A történelmi Château de Fontainebleau-t először a tizenkettedik században építették vadászházként a francia királyok számára, de a XV. századra leromlott az állapota. A XVI. században I. Ferenc király irányította a helyreállítását, és átalakult azzá a kastéllyá, amit ma ismerünk. Ez a rezidencia a francia királyi család – különösen a királyok – bázisa volt szerény kezdetétől fogva, mint vadászház, és köztudottan II. Henrik király, IV. Henrik király és Bonaparte Napóleon kedvenc lakhelye volt.

A kastélyok között mindenképpen színesíti a Párizs környéki látnivalók táborát.

A Château de Fontainebleau, amelyet hivatalosan is elismert az UNESCO Világörökség részeként, hatalmas, és látszólag végtelen számú galériával, apartmannal, kápolnával, kerttel és egyéb látnivalóval rendelkezik. Azonban az egyik legérdekesebb épület a helyszínen a katonai istálló.

Ez a gyönyörű, egyedi kastély Fontainebleau történelmi központja, és nem nehéz megérteni, miért. Ez az egyetlen kastély egész Franciaországban, amelyet több mint hétszáz éven át folyamatosan királyi családok laktak, és minden család hozzáadta a saját építészeti vágyait, miközben ott élt.

👏 Franciaországban, Fontainebleau meglátogatása olyan, mintha visszautaznánk az időben, és belépnénk az ország egyik leghíresebb, történelmi és luxus francia rezidenciájába.

---

Remélem tetszett a Párizs környéki bemutatóm. Igyekeztem tényleg olyan célpontokra összpontosítani, amelyek a távolság alapján még tényleg bele tudnak férni a „ Párizs környéki ” fogalmába és nemigen haladják meg a 90 km-t.

Ha hasznosnak tartottad, 🙏köszönöm előre is, ha másokkal is megosztod. 👋 Hamarosan találkozunk valamelyik másik témámban, persze ehhez Rád is szükség van 😉